Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
Irodalomtörténet - Pifkó Péter: A színházi élet kezdetei Esztergomban
szerint a pénz megszámlálásánál jelen volt Kakass István, a szegények szerzeményének biztosa és Siposs Ferenc sztrázsamester is. 22 1834-ben a Fekete Gábor igazgatása alatt játszó társulat jótékony célú előadásán Litsaer József "hites Irász" és Ef f ner Ferenc választott polgár volt jelen. Horváth Imre kapitányhelyettes készítette a jelentést arról, hogy a befolyt 31 forint 28 krajcárt befizette a kapitányi hivatal Szloboda János tanácsosnak, aki az Ispita számadásait kezelte. 23 A század első felének legnagyobb bevételét 1847-ben Hetényi József színigazgató fizette be, amikor Segesdy József és Schönbeck Mihály választott polgárok számolták össze a 109 forintnyi tiszta jövedelmet. 24 A szegények javára tartott előadások kapcsán megtudhatjuk, hogy kikkel kerültek kapcsolatba a város lakói közül a színtársulatok. Elsősorban a fogadóssal, aki a helyiséget biztosította. Rudolf Mihály 1836-ban Abday színtársulatának elengedte a szegények javára rendezett előadás terembérét. 25 1829-ben Fülöp János társulatának a szegények számára tartott előadásával kapcsolatban több nyugta keletkezett, köztük Rudolf Mihálynak, a Magyar Király fogadósának elismervénye a 32 forintos terembér átvételéről. A nyomdászokkal is szoros kapcsolatban álltak a színtársulatok, hiszen naponta új színlapokat nyomtattak. Fülöpnek erre az előadására 350 színlap készült, amelyért 3 és fél váltóforintot kért Beimel József. Arra is találunk példát, hogy Beimel a neki járó összeget a jótékony előadások alkalmával elengedte. 26 1834-ben is így tett Fekete Gábor színtársulatának február 20-i előadásán. Törvénykezési iratok is szolgálhatnak forrásul a színtársulatok életére. A színtársulatok időszakunkban két esetben ütköztek össze a törvénnyel. 1826. augusztus 16-án ismeretlen tettesek kirabolták a várbéli kápolnát. Jakab Mihály szenttamási lakos bejelentése nyomán Baky Gábor 4 hete Esztergomban időző színtársulatának tagjai is gyanúba keveredtek. Még a rablást követő éjszaka bekísérték őket a városházára, és szállásaikat átkutatták. Nem találták meg náluk az ellopott tárgyakat. A Kis Mihály városi főügyész által vezetett nyomozás során bebizonyosodott, hogy nem közülük kerültek ki a tettesek. A jegyzőkönyvekből megismerjük azonban a társulat összetételét és életrajzi adatait. 27 1839-ben, március 30-án Tarkovits Basilius főbíró jelentést tett a város tanácsának arról, hogy Tóth János színtársulatának tagja, Kiss János kigúnyolta a Kopácsy hercegprímást; előadás közben egy párkányi cigányprímást Kopácsynak nevezett. A városkapitány azonnal megtiltotta a társaságnak a további játékot, valószínűleg már az előadást is félbeszakította. Kiss Jánost reggel 6 óráig elzárták a városházán. 28 Ez az incidens felhívja a figyelmünket arra, hogy Esztergom a katolikus egyház központja, a hercegprímás lakhelye, s ez a város színháztörténetében is mutatkozik. Ha nem is olyan közvetlen módon érintkeztek a színtársulatok az egyházzal mint a városi tanáccsal, a prímás jelenlétével, a nagyszámú papsággal számolniuk kellett. Az egyházzal való jó kapcsolathoz gazdasági érdekek is fűzték a társulatokat. 1820-ban, május 15-én fényes ünnepséget tartottak a prímás visszatérése alkalmából. Az ünnepségek idejére sokezren látogattak a feldíszített, kivilágított városba. A nagy közönség reményében színtársulat is érkezett, amelynek szerepléséről csak a szegények javára rendezett előadás szűkszavú jelentéséből értesültünk. Május 16-án, a főispáni beiktatás napján - a hercegprímás volt Esztergom vármegye örökös főispánja - 38 forint tiszta jövedelmük adódott. 29 Az alkalom országos jelentősége sugallja, hogy csak jobb társulat léphetett fel. Mivel Kilényi Dávid ebben az időben Szombathelyen volt, feltételezhető, hogy a Pesten szereplő 35
