Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Restaurálás - Papp Kinga: Mohamedán szószék és korántartó restaurálása

1.2. A mohamedán vallás kialakulása Az iszlám az Arab-félszigeten alakult ki. Arábia félszigete hatalmas terűlet, a fele azonban sivatagi klímájú legelő, amelyen a nomád arabok vándoroltak. Mindössze legfeljebb harmadrésze művelhető föld, de az is csak akkor, hogyha öntözőművekkel gondoskodnak a kultúrnövények számára szükséges nedvességről. Legtermékenyebb része a délnyugati, melyen ősrégi városok emelkednek, s melyet az ókorban - alapos túlzással - "boldog Arábiának" neveztek. Itt apró államok, kis királyságok álltak fenn egymás mellett, melynek arab lakossága négy népre oszlott. Ezeknek a kis városoknak, apró országocskáknak, a puszta szélén vándorló nomád araboknak a vallása nem volt egységes. Minden városkának külön vallása volt, minden törzsnek megvoltak a saját istenei. Fejletteknek sem állíthatók ezek a vallások. Nagyobbrészt kőfétisek voltak, vagy a napot, holdat, csillagokat imádták. AKr.u. Vu. században lépett fel ezen a területen a mekkai Mohamed, aki megalapította az iszlám vallást. Az ISZLÁM arab eredetű szó, jelentése: odaadás, azaz a tény, hogy az ember odaadja magát Istennek. Ez a történeti sorrendben a harmadik egyisten imádó vallás. Az iszlám az egyetlen, könyörületes, mindenható Isten létezését tanítja, aki az ember sorsát előre megállapítja, s akaratát az emberiséggel próféták útján közli. Ezek egyike Mohamed. Követőjének hinnie kell a túlvilágban és az utolsó ítéletben. A jó ember a paradicsomba, a gonosz a pokolba kerül a halála után. Mohamed sokat vett át a zsidóság és a kereszténység vallásából és a Tórát (attoura), a Zsoltárokat (az-zobur), az Evangéliumot (al-indzsü) kinyilatkoztatott könyvnek tekinti. A mohamedán vallás szent könyve a Korán, az iszlám szerint Allah (Isten) öröktől létező és Gábriel arkangyal által Mohamednek kinyilatkoztatott szava. A Koránt nem Mohamed írta, csak halála után állították össze. Egyes kijelentéseit már életében leírták. A114 szurából (fejezetből) álló könyvben a leghosszabb fejezetek állnak elől. Kivétel a legelső, mert az a legrövidebb, egy miatyánkszerű, minden alkalommal használatos imádság. Egyes fejezetek versekből (ája) állnak. Formája a rímes próza (szadzs). A mohamedán hívőt eligazítja a földi és a túlvilági élet minden kérdésében. Ezért ismertetése rendkívül fontos. Ennek következtében a Korán felolvasása (tadzsvid) és a magyarázata (tafszir) külön előírásokkal rendelkező tudománnyá fejlődött. A Korán mellett rendkívül fontos szerepe van az az iszlámban a hagyománynak, amely elsősorban Mohamed életére, személyére és tanítására vonatkozik, másodsorban pedig mint közvélemény az iszlámban az élethez való alkalmazkodás, a fejlődés szerveként jelentkezik. Amohamedán istentiszteletekhelye a mecset. Az első mecset a próféta kis medinai háza volt, amely mintául szolgált a később imádkozóhely számára. A szószéken ülve vezette a próféta a közös imát. Ugyanitt teljesítette a világi funkciókat is, az igazságosztást, küldöttségek fogadását. Afféle trónszék, államférfiúi ülőhely volt. Fontos az ima orientációja. Az imánakkezdetben Jeruzsálem, később Mekka felé kellett irányulni. Ezért a szentély hátsó falának erre kellett mutatnia. Előírás szerint a szentélytől jobbra volt a szószék. A mecset berendezéséhez tartozott a díszes korántartó (rahla). Az erre helyezett Koránból olvasták fel a választott részletet. A szószék és a korántartó minden korban magán viselte az iszlám művészet jellegzetes jegyeit. 1.3. Az iszlám művészetének jellemzői A VII. században Mohamed vallása egyesíti a szétszórt arab törzseket egy hatalmas néppé, amely hódításaival egészen a Pireneusi-félszigetig terjeszkedik. A XV. században 206