Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Néprajz - Kövecses-Varga Etelka: Mogyórsbánya a népi építészete

szintes sáv a középvonalban, vagy a fal síkjából kiemelkedő hosszabb-rövidebb csíkok, hatszögletű mezők. A termelőszövetkezet megalakulása - 1959 - után megkezdődött a gazdasági udvarok fokozatos kiüresedése is. Legtovább a házzal egy fedélszék alá épített istállók, fészerek maradtak meg. Tanulmányomban egy Esztergom környéki falu XÏX-XX. századi népi építkezését szándékoztam bemutatni. A falu Árpád-kori eredetű, de a török korban elpusztult. Nagyrészt szlovák, kisebb részben német és magyar lakossága a XVin. sz. elején telepedett le. A településképben a szabályosan kimért szalagtelkek sora a telepítés következménye. Az említett halmazos településrészek kialakulásának módjára, korára vonatkozóan azonban nincsenek adataink. A falu közvetlen szomszédai Bajót, Nagysáp, Tokod, Tát és Nyergesújfalu községek. Az építészet kutatása ma még egyik községben sem történt meg. A falu korai polgárosodásának fő oka a bányászat kialakulásában kereshető. A bányászat már az 1820-as években megkezdődött és ettől kezdve a falu lakosságának mindinkább ez lett a fő megélhetési forrása. A hagyományos tüzelőanyagok mellett egyre nagyobb számban használták a szenet, s ez vezetett arra, hogy a szobai kemence már századunk elejére kiszorult a házakból. Csak a kenyérsütésre, valamint a hús füstölésére szolgáló konyhai kemencék maradtak meg az 1920-30-as évekig. A gazdálkodás fokozatos háttérbe szorulásával mind kevesebb lett azoknak a családoknak a száma, ahol két nemzedék együtt maradt. A fiatalok igyekeztek külön telken külön házat építeni, külön háztartást létesíteni. Ez is elősegítette az új tüzelőberendezések elterjedését és ezzel együtt a ház folyamatos változását is. Arra vonatkozóan, hogy mi a sajátos a volt Dorogi járás szlovák és német nemzetiségű falvainak építkezésében, mindaddig korai volna megállapításokat tenni, amíg a többi faluban is el nem végeztük a kutatást. Egyelőre a vidékre vonatkozó általános megállapításokat sem tehetünk. Jegyzetek 1. Tóth János hagyatéka. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum: 1774 - 4 jelzet alatt. Itt köszönöm meg Dr. Cseri Miklós néprajzkutatónak, a múzeum munkatársának munkámhoz nyújtott segítségét. 2. Nagy Lászlóné, Kovács Tibor és Nabicht Ernő gyűjtése. Ezúton köszönöm az intézetnek, hogy a gyűjtés anyagát rendelkezésemre bocsátotta. 3. Erdélyi Zoltán - Dobszay Károly: A népi építészet emlékei Esztergomban. Kiállítási vezetó. Esztergom, 1975 4. Monumenta Ecclesiae Strígoniensis III. Strigonü, 1874,1882 /Ferdinandus Knauz/, III. Strígonii, 1925 /Ludovicus Crescens Dedek/. 1.570. 5. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Esztergom vármegye. Bp., ési. 30. 6. Anjou-kori okmánytár. IV. 86. 7. Uo.,VI.458 8. Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom megye és város múltjából. Esztergom, 1892.26. 9. Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Bp., 1943.40. 10. Borovszky, i jn., 30. 11. Villányi, ün., 252. 12. Némethy Lajos: Egyházi vizsgálat Esztergom vármegyében 1701 -ben. Esztergom, 1896.16. 13. Osváth Andor: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék múltja és jelene. Bp., 1938.249. 163