Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Néprajz - Kövecses-Varga Etelka: Mogyórsbánya a népi építészete

A házak tagolása, tüzelőberendezések Mogyorósbányán a lakóház helyiségeinek száma századunk elején már általában 4, de a szegényebb bányászlakosság körében a 2-3 osztatú házak is előfordultak. A háromosztatú házak /"dorn", "hausz"/ szoba /"izba", "stum"/ + konyha /"kuhinya", 1cuhel7+kamra /"komora", "khome"/ beosztásúak voltak. A ház egyetlen bejárata /"dvere", "tűr"/ a konyha felől nyílt. A konyha első része volt a pitvar /"pitvor"/, hátsó részét csak konyhának nevezték. A konyharész felett volt a szabdkémény /"komin", "rauf

on"/, amely alatt rakott tűzhely, /"sparhelt"/ és kemence /"pec", "pohofen"/ heleyzkedett el a jobb vagy a baloldali hátsó sarokban mindig úgy, hogy a kemence volt a fal mellett. /VLábra/ A rakott tűzhelyet és a kemencét vályogból építették. A tűzhelynek két része volt. Elülső részének ajtaja a bejárat felé nézett. Tetején vas főzőlap /"plotnye", "platte"/ helyezkedett el. Ezen főzték az ételt. A hamu egy vízszintes rácson át az ajtó alatt elhelyezkedő, ajtó nélküli, vagy vasajtóval ellátott hamulukba /"popelnyík" vagy "poplová gyiera"/ hullott le. A főzőlap mögött, kb. 30-40 cm-re kiemelkedve helyezkedett el a kalácssütő /"rendli", "rién"/. A rendli teteje és a hátsó fal által alkotott szöglet /"kút"/ a só és egyéb fűszerek tárolására szolgált. /VH.ábra és 9.kép/ A kemence nyílása /"dvere"/ szintén az ajtó felé nézett. Ezt sárkockával, pléhvel vagy vasajtóval zárták el. A tűzhely és a hátsó fal által alkotott szögletben volt a katlan. /Leírását lásd a későbbiekben!/ A húst a szabadkéményben füstölték. A szabdkéményt boltívesen a hátsó falra, a két szoba felé eső falakra és a "mestergerendára" építették vályogtéglából. A pitvart a hátsó résztől úgy választották el, hogy a "mestergerenda" alatti részt kétoldalt, kb. 80-100 cm szélességben felfalazták, majd ezt a két részt a födém alatt 60 cm-nyire gerendával áthidalták, és az e fölé eső részt is befalazták. Erre az utóbbi falfelületre, de gyakran a konyha hátsó falára is díszes tányérokat, poharakat akasztottak. Aszobában szintén vályogtéglából készült rakott spórhelt volt, amelynekfüstjét a konyhai szabadkéménybe vezették. Ez volt a lakóhelyiség. Adatközlőim csak a szüleik elbeszéléséből tudják, hogy valamikor kemencével fűtötték a szobákat is, de magára a tüzelőberendezésre és a konyha tüzelőberendezéseire ebből az időből már nem tudtak f elvüágosítást adni. Ez volt a legrégebbi állapot, amit rögzíteni tudtunk. /VÜLábra/ Akétosztatú házaknál kamrát nem építettek, egyébként a helyiségek tüzelőberendezése és a szoba, valamint a konyha funkciója megegyezett a háromosztatú házakéval. Kétosztatú házat még az 1920-as években is építettek. /DCábra/ A négyosztatú házaknál /szoba + konyha + szoba + kamra/ a kamra külön bejáratot kapott. Az első szoba /"prennyá izba", "freidistum"/ tisztaszoba lett. Nem volt fűtése. Ezt a helyiséget csak ünnepi alkalmakkor használták és itt ravatalozták fel a családban elhunytakat./X-XI.ábra/ A szabadkémény felépítményét eredeti állapotában hagyták, de a mennyezetet a kemencéig lepadlásolták, s a kemence két oldalát a mennyezetig felfalazták. így alakították ki a kemence feletti húsfüstölő részt, amit vindófninak /"vindofni" vagy "vindófnyi", ném. "vindófe"/ hívtak. A vindofni felső részébe épített fa- vagy vasrudakra agatták fel a húst, ezért ennek ajtaja nagyméretű, kétszárnyú pléhajtó volt, amelyen át egy felnőtt ember is be tudott bújni. A későbbiek folyamán a vindofni tetejét lapos boltívvel zárták le és a füst már csak egy hátsó füstlyukon távozott a kéménybe. A vindóf nit az alatta lévő kemencével csak csak egy belső, vízszintes füst járat kötötte össze.

44 A kemence szája olyan alacsonyan helyezkedett el, hogy a kenyeret csak guggolva lehetett berakni. A vindófnin keresztül 158