Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
Fűrészné Molnár Anikó: A dorogi bányamunkásság lakáshelyzetének alakulása a XX. század első felében - Somorjai József: A földosztás története Komárom-Esztergom vármegyében I.
megteremtése, az irodák helyreállítása, a szükséges felszerelések beszerzése történt. Gondot okozott az, hogy három-négy előadó még hiányzott. Az ügyvezető ennek okát abban látta, hogy az adható 900 pengős fizetés a megfelelő főiskolai vagy egyetemi végzettségű, és természetesen gyakorlattal is rendelkező szakemberek számára nem volt vonzó. Dr. Lászlóffy Gyula beszámolójában a zavaró tényezők között azt is megemlítette, hogy Rózsa Ödön miniszteri megbízott több alkalommal is érdemben beleszólt a hivatal munkájába, munkáját csak a gyorsaság érdekelte, de a szakszerűség nem. 21 IV. Komárom-Esztergom vármegyei helyzetkép 1945 tavaszán Amegye esetében a legsúlyosabb helyzetet az idézte elő, hogy mindkét vármegyétől, de különösen Esztergomtól jelentős területeket szakítottak el. Az új határok még nem alakultak ki véglegesen, ideiglenesen általában az 1920-as állapotokat tekintették mérvadónak. A másik sajátos nehezítő tényező az volt, hogy sokáig nem tisztázódott a két korábbi vármegye egymáshoz való viszonya. Hosszabb ideig még egymás mellett működött a két főispán, a két alispáni hivatal./A komáromi kirendeltség 1947-ig folytatta tevékenységét./ Több megyei közgyűlési jegyzőkönyv is bizonyítja, hogy szinte valamennyi ülésen hol az egyik, hol a másik terület képviselői vetették fel, hogy őket méltánytalanság érte, pl.: központi segélyek szétosztásáról, az orosz hadsereg ellátására kirótt kvóta szétosztásánál. Külön harc folyt a megyeszékhely status elnyeréséért. Az Esztergomi és a Tatai járás rivalizált ezért elsősorban, hiszen a volt Gesztesi-Komaromi járás a területi elcsa tolások miatt leértékelődött. A kormány először az 1938-as állapotot állította vissza, tehát Esztergom lett a közös megyeszékhely, de a kérdés nem jutott nyugvópontra. Jóval később a tények valós mérlegelése helyett e kérdésben is a politikai, elsősorban a pártszempontok döntöttek Tatabánya mellett. A március végéig elhúzódó harci cselekmények a megyében jelentős károkat okoztak. Ennek következtében az őszi kalászos gabona vetésterületének csak a szokásoshoz mért 70%-a lett bevetve, ennek állapota is csak gyengének volt minősíthető. Az aknamezők folyamatos felszedése is újabb károkat okozott, sőt emberéleteket is követelt. Az őszi mélyszántást is csak 10%-ban végezték el. Az összes vetésterület 17%-a pedig vetetlen maradt, ami 28441 kat.h.-at jelentett. 22 A munkálatok folyamatosságát nehezítette a jog- és vagyonbizonytalanság is. Sok gondot okozott a férfi munkaerőhiány, hiszen a jelentős emberveszteségek mellett a megmaradt férfi lakosság nagy részét lekötötték a kötelező közmunkák. Az igavonó erő elkeserítő képet mutatott. A gépek többségét elhurcolták. Az egész megyében 70 db traktor, 6 gőzeke, 43 db vetőgép, 102 cséplőgép és 90 db gépi eke maradt. Ezek többségét sem lehetett használni, egyrészt alkatrész, másrészt üzemanyaghiány miatt. 23 Pedig Almásfüzitőn az Olajfinomítóban volt benzin, de az orosz főparancsnokság nem szabadította még fel a készleteket. Az állatállomány helyzete is katasztrofális képet mutatott, átlagosan mindössze az 5-30 %-a maradt meg. A törzsállományt és az apaállatok többségét a németek magukkal hurcolták, vagy elpusztult. Összesen 1400-1600 db ló, 1400-1800 db ökör, 11 db öszvér, 3361 sertés vészelte át a háborút, többségük rendkívül leromlott állapotban. A megmaradó állatok egy részét pedig a Vörös Hadsereg vette igénybe, másik részét pedig betegségek tizedelték. 2 * A megfelelő oltóanyag hiánya miatt szinte lehetetlen volt a járványok ellen védekezni. Hiányzott a vetőmag, a háború alatt a mezőgazdasági eszközök, szerszámok jelentős része eltűnt, megsemmisült. A gyümölcsfák zöme kipusztult vagy megsérült, illetve elfertőződött. A közellátás is siralmas képet mutatott. A háború vihara után akadozva indult meg a 126
