Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Néprajz - Dr. Solymos Ede: Az esztergomi halászcéh története

tünk, hogy az inasok valami hittanoktatáson vehettek részt. A mohácsi céh iratai között - igaz, hogy csak 1868-tól - vasárnapi iskolai bizonyítványok is szerepelnek.

1 Az inasok szegődéskor két mester személyében „keresztatyát" választanak. Ezek feladata lehetett az inas sorsát, magaviseletét figyelemmel kísérni. Sesták Antal esetében (1865) azt olvassuk, hogy „kereszt Atyák által legénynek fel szabald". A mester halála után az özvegy folytathatta az ipart, és inasokat is szabadíthatott. 1811-ben Borz György özvegye József nevű fiát szabadítja, hasonlóan özv. Kiss Imréné „Halász mesterné" Ignátz nevű fiát, de „Mogyorusi Özvegye" nevében már Borz Jószef szabadítja fel Mogyorusi Jánost (1843). Néha más adatot is megtudunk. Szarka Károly 1828-ban, szegődéskor „16 éves, szőke hajú, hosszú képű, szőke szemöldökű", Borz Sándor (1862) 15 éves, mikor a „legények sorába béiktattatott". Horváth György váci, Máté János komáromi. Ö 13 éves, szőke hajú. Veszelka István lévai születésű r.k. vallású, 16 éves, mikor 3 évre szegődik. Piller András dunaföldvári, Baratsko József párkányi születésű, már egy évig özvegy Kiss Imrénénéi inaskodott, most (1847) további két évre Kiss Imre úrhoz szegődik. Borz György a 13 éves dunaradványi Papp Jánost szegődtette. Míg más városokban a legényekről alig találtunk valamit, Esztergomban névsoruk évről évre szerepel a „legénykántor" befizetésekor. így létszámuk nyomon követhető. 1806-ban a céhmesternél négy, Kiss Imrénél kettő, három további mesternél a saját fia dolgozik. Későbbi feljegyzések közt beszúrva jegyezték fel, hogy 1810-ben Kiss Ferenc legény bemutatta budai szabadságlevelét. 1836-ban a legények arról panaszkodtak, hogy az artikulusokat előttük sosem olvassák fel. A céhbiztos parancsolatjára jelenlétükben most szóról szóra felolvasták. Vimmasinger József 1842-ben azt kéri, „hogy mint kitanult Halász legény valamellyik halász mester Urnái mesterségét folytatni óhajtaná, annál is inkább, hogy öreg napjaira valamit magának kereshetne... Békeffy Károly ő Nsagának Bizonyétványának elő mutatása szerént elösmertetvén az, hogy kitanult halász legény légyen de miután ez alkalommal semmi halászi Bizonyítványt előmutatni képes nemiévén" utasították ezek beszerzésére, de addig is elhelyezik valakinél. Nevezett nyilván idegenből érkezett, talán valami házi kezelésben lévő vízen dolgozott - Békeffy Károly őnagyságánál -, s fiatal sem lehetett, ha már öreg napjaira gondol. 1825-ben Elmajer Vince, Balogh Imre legényének temetésére 6 ft 46 x-t költenek a céh kasszájából. Legbővebben a mesterekkel foglalkoztak. A legény, ha eljött az ideje, a céh elé járulván esedezik, hogy a B. céh mesterembernek bevenné. Ha megfelelőnek tartják, felveszik, de remek készítésére utasítják. Ifj. Borz György 1825-ben „maga jobb viseletére erőssen intetvén a Táblajárásnak 12 fkai lett lefizetése utánn Mesternek fel vétetett, a többi még el maradott 65 fkai Húsvétig lefizetni magát ajánlotta" január elsején. Július 2-án bemutatta remek hálóját, melyben 53 hibát találtak. Bár minden hibáért 1 forintot kellene fizetni, csak 10 forintra büntették. Kifizette tartozásával együtt a 75 forintot, de a céh felét visszaadta, s „felesküdtetett". A budai születésű Lemberger Gáspár a „szükséges keresztelő, tanuló s Leginsegrú való Levelit" is bemutatta (1825). Béli József szelíd természetének, jó magaviseletének „tekintetéből", miután apja is kéri, mert a törvényes kort elérte, megígérik felvételét. A Comissarius úrnak 2 fl, a nótáriusnak 1 fl-ot ezüstben kifizetett. Remek hálójában 38 hibát találtak, de csak 8 ft-ra büntetik. A céhbe álló taksával együtt 68 ft felét kifizette, a másik felét karácsonyig ígéri. 1825. júl. 2-án feleskettetik. Kunszt Sebestyén remekjében 11 55