Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Somorjai József: Az úttörőmozgalom újjászervezése Komárom megyében 1956–60 között;

AZ ÚTTÖRŐMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE KOMÁROM MEGYÉBEN 1956-60 KÖZÖTT Dr. Somorjai József (Komárom Megyei Múzeumok Igazgatósága) 1. Az úttörőmozgalom újjászervezésének főbb tényezői Az 1956-os népfelkelést kővetően országosan 1-2 hónapig szünetelt a tanítás, Komárom megyében ennél kedvezőbb volt a helyzet. A községekben csak 1-2 napig, a városokban 2-4 hétig tartottak zárva az iskolák. A megyei Hírlap 1956. november 27-i cikkében már azt adta hírül, hogy Tatabánya minden iskolájában folyik a tanítás. Természetesen sok problémával kellett megküzdeni. Hiányoztak az oktatás tárgyi feltételei. A legnagyobb gondot a szénhiány okozta, hiszen a fűtetlen tantermekben lehetetlen volt folyamatos nevelőmunkát végezni. Több iskolában - Tatabányán, Tatán, Esztergomban - először a megrongálódott padokat, eszközöket kellett kijavítani. Nem kisebb problémát jelentett az sem, hogy az ötvenes években készült tankönyvek tartalma sem volt megfelelő. Nehéz volt szakítani az elmúlt időszakban elterjedt rossz pedagógiai módszerekkel is. Emellett a pedagógusok kezét sok rendelet kötötte meg, amelyek akadályozták az önálló, alkotó, öntevékeny pedagógiai munka kibontakozását. Mégis a legnagyobb problémát a pedagógusok körében az iskolákban is uralkodó eszmei zűrzavar okozta. Komárom megyében a pedagógusok közül 38 fő vett részt a népfelkelés helyi eseményeinek irányításában, közülük ezért 31 főt elbocsátottak. A megye pedagógusai közül ismeretünk szerint 30 fő hagyta el az országot. A pedagógusok zöme viszont passzív magatartást tanúsított a népfelkelés ideje alatt, sőt utána is. Ennek nagyon összetett okai voltak, melyeknek egy része országos problémákra vezethető vissza. Komárom megyében is jelentkeztek az ötvenes években az erőltetett ütemű kulturális forradalom negatív hatásai, vadhajtásai. A pedagógusok munkáját sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülték meg. Jól mutatja a hibás szemléletet, felfogást az MDP Komárom Megyei Bizottságának 1956. október 6-i ülése is. Havasi Ferenc a megyei pártbizottság másodtitkára előadói beszédében részletesen szólt az értelmiség körében folytatott hibás politikai gyakorlatról.

2 Elítélte az értelmiség lebecsülését, érdemtelen háttérbe szorítását, az irántuk való bizalmatlanságot. A műszaki értelmiség, véleménye szerint, joggal sérelmezte, hogy azonos dolgokról közel 70 féle statisztikát kell készíteniük. A kezdő értelmiségiek bére sokszor a megélhetéshez is alig elég, általában is jellemző körükben az egzisztenciális bizonytalanság. Nem véletlen - tette hozzá -, hogy ezért az értelmiségiek többsége passzivitásba vonult. Beszédében több konkrét példát is felsorolt; egy esztergomi pedagógust, Csiffáry Nándort, amikor a jobb karját a teljes bénulás fenyegette és kórházi ápolásra jelentkezett, azzal utasították el, hogy a pedagógus nem a kezével, hanem a fejével dolgozik. Több helyen előfordult a megyében az, hogy pártfunkcionáriusok szülői feljelentések alapján megalapozatlanul az iskola meghallgatása nélkül mondtak véleményt. A megye több településén a lakásgonddal jelentkező pedagógusokat azzal utasították el, majd akkor jelentkezzenek, ha kiérdemelték. Csánády László, a dorogi bánya egyik személyzeti vezetője a fiatal káderek továbbképzésének megszervezését azzal utasította el, hogy ez a tanfolyam csak az idősek likvidálásának szándéka miatt szerveződne. A vitában az egyik oroszlányi hozzá163