Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

gát látja; „Véleményem szerint az igazságosság, a megfontoltság, az erő és mértékletesség azok az erős tartópillérek, amelyekre az államok építkeznek, s joggal tarthatjuk, hogy mindezek alapját a vallás iránti tisztelet alkotja." (Discours 1.49. p.) La Noue tehát azokat a polgári erényeket vallja magáénak (és tartja követendő példának), amelyet a korabeli moralisták így Montaigne és Charron is, a „tisztességes ember" - a sztoikus ideál - jellemzőjének tartanak; a becsületességet, szorgalmat és „aktív" jóságot. S hogy La Noue miként tudott a vallásháborúk folyamán is mindvégig „humanistának" és erényesnek megmaradni, arra - úgy véljük - életútja, s Montaigne bevezetőben idézett jellemzése is meggyőző bizonyítékul szolgálhat, amelyet a a kortársak (Bentivoglio, La Popeliniére, Thou, L'Estoile, Brisson) vallomásai éppúgy alátámasztanak. La Noue, a „moralista" hadvezér helyét - úgy véljük - a „Discours politiques et militaires" mind társadalomtörténeti, mind hadtudományi vonatkozásaiban méltán jelölheti ki a korszak neves gondolkodóinak (Machiavelli, Montaigne, Charron, Bodin, Hotman), mint egyszerűen vett memoáríróinak sorában. JEGYZETEK (a névmagyarázatokat is a jegyzetapparátus tartalmazza egységesen) l.-A mű eredeti első kiadása 1587-ben Bázelben jelent meg, az alábbi címmel: Discours politiques et militaires du seigneur de la Noue, nouvellement recueillis et mis en lumière (par de Fresnes). Basle, F. Forest, 1587. In-4° Pièces liminaires. 710 pages (Notes mss de Huet ). 2. - La Noue-ról, mint hadtudományi teoretikusról „A hadművészet középkori és újkori klasszkusai" (Bp. 1974.) c. válogatott szemelvénygyűjtemény tesz rövid említést mindössze a hivatkozás szintjén. V. ö.: i. m. 25. p. ill. 627. p. - illetve törökellenes terve kapcsán a „Discours"-ról is rövid áttekintést ad: Sz. Jónás Ilona: Francois de La Noue „Politikai és katonai értekezései "-ről c. tanulmánya. Lásd: Világtörténet, 1983. No. 2.105-112. p. 3. - Häuser, H.: François de La Noue (1531-1591). Paris, 1892. 4. - E kérdéskörre vonatkozóan részletesebben lásd: W. H. Huseman, I. R. Morrison és J. J. Supple tanulmányait a „Bibliothèque d'Humanisme et Renaissance" alábbi számaiban: 1975. No. 3.421-429. p. (Morrison) 1979. No. 2.273-291. p. (Supple) 1980. No. 1.7-25. p. (Huseman) 1981. No. 1.107-122. p. (Supple) 1982. No. 3. 587-599. p. (Morrison) 1986. No. 1.71-84. p. (Morrison) 1987. No. 2.319-339. p. (Supple) ill. „Renaissance and Reformation," 1985. No. 3.189-208. p. (Huseman) 5. - La Noue műve utolsó, s egyben legterjedelmesebb 26. fejezetében taglalja részletesen az első három vallásháború időszakának (1562-1570) eseményeit. Mivel a múlt század eleji forrásfeltárások történeti elentőséget nagyrészt csak a mű befejező - s szerkezetileg is önálló egységet alkotó - fejezetének tulajdonítottak, így La Noue elsősorban e memoárként közreadott fejezet révén vált ismeretessé. Művének e befejező, 26. fejezete - alcímét megtartva („Observations sur pluseurs choses advenues aux trois premiers Troubles, avecques la vraye déclaration de la pluspart d'icelles" - Észrevételek az első három Zavargás több eseményével kapcsolatban, a legnagyobb részt ezek őszinte megvallásával) - „Mémoires de La Noue"-ként az alábbi forráskiadásokban látott napvilágot: Roucher. Collection universelle des mémoires particulières à l'histoire de France. Paris, 1807. tome 47. Petitot: Collection complète des mémoires relatifs à l'histoire de France. Paris, 1823. tome 34. Buchon: Choix de chroniques et mémoires sur l'histoire de France. Paris, 1837. tome 12. Michaud - Poujoulat: Nouvelle collection des mémoires pour servir à l'histoire de France. Paris, 1838. tome 9. 96