Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)
Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére
mivelhogy akik maradtak jóval fiatalabbak még, s ha elődeik nyomdokait követik, számukra egy kedvező háborús alkalom is elegendő, hogy harci erényeiket megcsillantsák. Es gyakran látjuk, hogy e fiatal hadvezéreket a jószerencse is segíti, mint ahogy ez megmutatkozott Don Juan d' Austria 54 esetében Lepantónál; d'Anguien grófjának Sérisolles-nál; a Savoyai hercegnek 56 Saint Quentin-nél; d'Aiguemont grófjának Gravelingen-nél; és különösképpen Párma hercegének Flandriában. S becsülnünk kell, hogy olyan időszakban élünk, ahol nyitva állnak az iskolák a parancsnokok és hadvezérek formálódására és felemelkedésére. Elégedjünk meg az élőkkel, és viseltessünk bizalommal, jó reménnyel vezérletük iránt. Senkit sem akarok különösképpen kiemelni, mivelhogy jól ismerjük mindazokat, akik Spanyolországban, Franciaországban, Itáliában és a Német Birodalomban hírnévre tettek szert. (Discours XXII. 45&-460. p.) A fővezérletet Magyarországon a hadak irányításában a Habsburg császár látná el, akinél alkalmasabbat cselekedeteiben nagyságához méltón aligha találhatunk, és őt kísérnék bátyjai és fivérei, a szász hercegek, Kázmér, és a többi német fejedelmek, grófok és ezredesek, akiknél a hősiesség és a jó vezéri képesség együttesen megtalálhatók. Ami pedig a franciákat illeti, ugyancsak szép számban találni hercegeket az irányításra. Itt csak kettőt említek, akik erre igen alkalmasak, nevezetesen Navarra királyát ; akit jószándékban, merészségben és bátorságban senki sem múl felül, és Lotharingia hercegét 60 , akinek ősei között törökverőkre is bukkanhatunk, s feltételezhető, hogy elődei jószerencséje az ő vitézségét is tovább kíséri majd.... Ami pedig a tengeri haderőt illeti, itt is szükség lesz egy fővezérre. És úgyannyira biztosra vehető, hogy a Savoyai herceg (nagy reményű és atyjához hasonlatosan nemesszívű herceg) szövetségre lép majd Spanyolországgal, s könnyen megjövendölhető, hogy e tisztében a Katolikus Király* megbecsülését is kivívja majd, mivel személyében elegendő tekintéllyel bír ahhoz, hogy e két nemzet főuraival és nemességével, akik nem egykönnyen kezelhetők, bánni tudjon. Mindamellett a tapasztaltságot is figyelembe véve, amellyel egy fővezérnek rendelkeznie kell, senki sem látszik számomra alkalmasabbnak a Pármai hercegnél, s dicséretére legyen mondva, méltán nevezhetjük őt a Kereszténység legkiválóbb hadvezérének." (Discours XXII. 476-478. p.) La Noue a hadvezetés kérdéskörét alaposan kimerítve - hiszen a fent említett kortárs hadvezérek többségével katonai pályafutása során kapcsolatba került (Guise herceg, Montmorency, Coligny, Navarrai Henrik, Alba herceg, Párma hercege) - a következőkben a kialakítandó haditaktikáról szól; „Ennek folyamán lényegében kétféle országgal kell számolnunk, az egyik sík, a másik pedig tagolt. Ami a sík vidéket illeti, mint mondják ilyen Magyarország legnagyobb része, itt oly módon kellene elrendeződni, hogy a megszámlálhatatlanul nagy ellenséges lovasság (amely kétszázezer lovasnál bizonnyal nem lenne kevesebb) ne tudjon csak nagy veszteségek árán kárt tenni, és a hadrendet is csak nagy nehézséggel felbomlasztani. Az elrendezés oly módon történne, hogy a gyalogos zászlóaljak közé lovasok is kerülnének, mint ehogy ezt Guise herceg tette a dreux-i csatában , hasonló meggondolásból Szót kell ejtenünk most a tagolt országokról. Úgy vélem, hogy ilyen helyeken a hadsereg még védettebb lesz, mint a nyitott síkságokon, a gyalogság sokasága foly*a spanyol király 91
