Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

felé) - Alencon herceg politikai ambíciói valóra váltásának is. A herceg - aki a flandriai grófságra pályázott, s I. Erzsébet kezére - Orániai Vilmos és a Rendek segélyfelhívására 1578 júliusában Mons-ba indult. La Noue - aki Walsingham herceg révén a Németalfölddel kapcsolatos angol támogatási törekvésekben közvetített Flandria védelmére részletes tervet is kidolgozott. S felajánlván szolgálatait a Rendeknek, ő is követte Alencon hercegét Németalföldre. 1579 márciusában mintegy háromezer fős (francia és skót fegyveresekből álló) sereg vezérletével bízzák meg. A hadsereg felszereltsége azonban meglehetősen hiányos volt, az ellátás igencsak akadozott, támogatást pedig jóformán sehonnan sem kapott. Sem a Rendektől, sem a kalandor vállalkozásba fogott hercegtől. A ninovei ütközetben mégis győzelmet arat (1580. márc. 30.), tíz napra rá viszont az ellenség kezére kerül. Limburg várában fogságba vetik, s csak öt év múltán sikerül kiszabadulnia. E hosszú fogságnak az utókor számára épp az ad különös jelentőséget, hogy La Noue-t - reménytelennek tűnő helyzetében - összegző számvetésre készteti. Ennek eredménye az a huszonhat elmélyült „fejtegetés", amelyek „Discours politiques et militaires"-ként válnak ismeretessé. Számos barátja és híve - protestánsok és katolikusok egyaránt - próbált közbenjárni mielőbbi szabadulása érdekében. Azonban sem Navarrai Henrik, s - risingham herceg útján 1. Erzsébet sem tudta engedményekre bírni II. Fülöpöt. Végül is a Guise hercegeknek köszönhette - Navarrai Henrik kezessége folytán - szabadon bocsátását (1585. jún. 28.). 1586 elején La Noue Genfben ismerkedik meg De Fresnes-sel, aki - barátságuk jeléül - 1587 tavaszán kiadatja a „Discours"-t. ugyanitt ismerkedik meg Bouillon hercegével is, aki - halála előtt - őt bízza meg testamentuma végrehajtásával és Sedan kormányzásával. Sedan és Metz mindkét tábor számára kiemelt stratégiai fontossággal bírt. A lotharingiai hercegek (Guisek) kezében állandó fenyegetést jelentettek a francia királyságra, a hugenották birtokában viszont megkönnyíthették Champagne bevételét. La Noue az ajánlat elfogadásával korábbi „jótevőivel", a Guise hercegekkel való nyílt összeütközést kockáztatta. A hercegek meggyilkolásával viszont Sedan és Metz védelme korábbi jelentőségét is elveszítette. 1589 tavaszán La Noue csatlakozik a Picardia felmentésére indult Longueville herceg seregéhez. Senlis-nál kivívott győzelmével - s az addigi érdemeiért - III. Henrik tábornaggyá kívánja kinevezni. A király váratlan halálával azonban (merénylő végez vele Párizs ostrománál 1589. aug. 2-án) kinevezése meghiúsul. La Noue ezt követően Navarrai Henrik (aki „de jure" IV Henrikként Franciaország királya lett ugyan, de törvényes elismertetéséért a katolikus Ligával továbbra is harcban állt) normandiai hadjáratában vesz részt, majd - 1589 novemberében - ott találjuk Párizs ostrománál is. A következő évben Ivry-nél harcol Mayenne herceg ellen (1590. márc. 14.), Belleville-nél viszont megsebesül. 1591 júniusában már Bretagne-ba indul Mercoeur herceg ellenállásának megtörésére. Lamballe ostrománál azonban halálosan megsebesül, s tizenöt napra rá, 1591. augusztus 4-én hal meg. így ért véget - a vallásháborúk tüzében - a korszak egyik kiemelkedő katonai egyéniségének pályája, akinek érdemeit ellenfelei is elismerték, s akiről a neves kortárs, Montaigne is ekként vélekedett: „A legnevezetesebb emberek, akiket csupán a külső látszat alapján ítéltem meg (bár, hogy szokásomhoz híven alkossak róluk véleményt, behatóbban kellene megvilágítani cselekedeteiket), haditetteiket és katonai jártasságukat tekintve a következők... 78