Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Néprajz - Dr. Solymos Ede: Az esztergomi halászcéh története

Szabó István, Balog Imre. Részes legények: Szűcs Mátyás, Lebb Joseph, Petinger Mátyás, Halasy Ferencz, Magyarusy János, Perbaly Joseph, Szabó Ignátz, Rudass Ferencz, Ifjú Bél Joseph, Kiss Imre, Herball (Berbaly?) János, Sestak Antal Mes, Balog Imre Mester, Szappantsik András M, Rajmajer Valent, Bel Jos Mester, Balogh Imre Mes, Szabó Istvány Mester, Bél Joseph Mester, Bél Jos, Millulik Ignáts Mester, Szabó Istvány Mester." Kétségtelen, hogy a két névsorban - éppen a mestereknél azonos nevek szerepelnek. A céhkönyv 1824-ben folytatódik, közben feljegyzéseket nem találunk. A továbbiakban beírták az inasok szegődését, szabadítását, a legényvándorlást, s főleg a mesterek felvételét. Ezekből az adatokból sok mindent megtudhatunk a céh életéről. Gyakori, hogy az inasoknál csak a szegődés vagy a szabadulás tényét írták be. Máskor a feltételeket, vagy egyéb körülményeket is feljegyezték. Mint más helységekben és más céheknél is szokás volt, itt is előfordult, hogy az inas szegődtetését csak a szabaduláskor jegyezték be, mint pl. 1832-ben Mogyorusy Ferenc mester József nevű fiát „elsőbigis Inasnak, ugy etzer is mind leginnek Szabadítvány" 2-2 ft inasi, ill. szabadulási taksát fizet. Kuntz Sebestyén Kis Imre halászmester fiát 1836-ban szegődteti és mint jó magaviseletű fiút azonnal fel is szabadítja. 1862-ben három olyan inassal találkozunk (ifj. Borz András, Petrás Ferenc és Petrás János), aki már több mint egy éve dolgozik, s most még egy évre „tanítványnak" szegődik. Ennek fordítottja is előfordul: 1833ban Borz György Vörös Andrást szegődteti és szabadítja azzal a kikötéssel, hogy „a még hátra levő 1 Esztendeit az Urába ki töltse nekie meg hagyatott... Che taksáját pedig öszvessen 4 fi val le fizettvén az Ifiuság lajstromara jegyeztetik". 1835-ben Petrás Jánost ugyanilyen szöveggel jegyzik be. 1830-ban Kamotsai Albert három évre szegődött Béli Jánoshoz, aki „annak ruházattyát mint most, mint pedig föl szabadulássával ki adni magát ajánlja". 1846-ban Borz András szegődtette Gerst Jánost 3 évre, „ki illő ruházattal évenként ellátni fel Szabadittás alkalmával pedig Legény sori ruházattal ki elégítteni köteles lészen". Ugyanebben az évben „Borz György az ő inassát Bell Jánost ki már egy évet ki töltvén még két Esztendő fertály maratt mind azon által őtet foltonosan ruházni fel Szabadittás alkalmával pedig illő ruházattal ellátni tartozik. 2 flo Szegőth fizetődött". Van, aki 4 évre szegődik, mint 1846-ban Sibilla József, vagy 1848-ban Pallagi Ferenc. A szabaduló ruha nekik is járt. 1859-ben Moringer Ignácot 5 évre szegődtetik. A tanulóidő hossza talán összefügött az inas életkorával is, de az átlag 3 év volt. Ha letelt, sor került a szabadításra. Szüts János „B. Czéh eleibe személlyessen járulván, magát fel szabadéttani könyörög. Ki helett az Attya Szüts Mihály, elengedölvén a bészegődtetés taksát, a felszabadéttás taksát pedig lefizetvén 1 f 30 xkal váltó nevezett Szüts János Legénynek felszabadéttatott" 1826-ban. Borz György „Mezner lade, sinte Czéhbeli mester elholtával fiát Mezner Istványt" szabadította 1832-ben. Egyedülálló Könyv Antal esete: 1837-ben - tekintettel arra, hogy még 1811-ben 3 évet és 3 hónapot Szappantsik céhmestersége alatt az öreg Borznál eltöltött, most pedig Moringer mesternél folytatja, „minekutána ő már katonasága előtt is ebbe a mesterségbe volt, és Esztergom városért 14 Észt. katonaságnál szenvedvén magát szinte a Legények sorába újra bevétetni kérte". Váradi Ferenc 1837-ben szabadítását kéri „inasi szolgálatról, maga jó viseletérül és lelki Tanítási Bizonyítványoknak bemutatása mellett", amiből arra következtethe54