Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)
Régészet - Kövecses-Varga Etelka: Két esztergomi leletmentés késő középkori lábbeli anyagának elemzése
A vízivárosi, szentgyörgymezei, szenttamási és párkányi német vargamesterek 1731-ben megerősített kiváltságlevele szintén a Balassa Múzeum céhes gyűjteményében található. 37 A lábbelikészítő iparok közül Esztergomban a csizmadiák mestersége emelkedett a legnagyobb jelentőségre. Az esztergomi csizmadiák első, eredetiben fennmaradt kiváltságlevelét III. Károly adta ki 1712-ben és ez minden Esztergom megyei csizmadiamesterre vonatkozott. Legénytársulatuk szabályzata 1716-ban került kiadásra, 39 amelyet azután 1758-ban megerősítettek. . - Az előírt mesterremek egy pár papucs, kapcával együtt való elkészítése volt. A legénytársulat első szabályzata 1732-ben adatott ki, tehát egy évvel később, mint a céh kiváltságlevele. Az említett iratokból nagyjában-egészében elképzelhetjük a XVII. sz.-i mesterek árukészletét: Az 1710-es években a csizmafélék mellett papucs és kapca készítésével is foglalkoztak. A mestereknél dolgozó legények dolga volt a csizmaszár összevarrása a csizmafejjel, azonkívül fotózást és „kéregcsinálást" is végeztek. 1758-ban a legények által készített lábbelik: csizma, delicsizma, „szikos csizma", gyerekcsizma („tíz esztendőssön alól"), csizma tehénbőrből, „rácbőrből", kordovánból. A mívesebb darabokat bőrrel bélelték, arannyal, ezüsttel borították, varrásukhoz szőrzsinór helyett selyemzsinórt használtak. Bár az említett iratoknak előzményei nem minden esetben nyúlnak vissza tárgyalt időszakunkhoz, a XVI-XVII. sz.-hoz, sok segítséget nyújtanak, mivelhogy a céhek szerveződése, a műhelyek alakulása a legtöbb esetben jóval korábban megindult, mint ahogyan a kiváltságlevél kiadásra került. Adataikat - kritikával kezelve - feltétlenül figyelembe kell vennünk az előkerülő régészeti leletek elemzésekor. Az analógiák, a technikai elemzés és az írásos források adatai alapján a most leírt két török kori lábbelilelet-anyagot német varga- vagy csizmadiaműhelyből származóknak határozhatjuk meg. Jegyzetek 1. E munkához akkor a Komárom Megyei Alkotói Ösztöndíj keretében kaptam anyagi támogatást. 2. Az iratok részben az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban, részben a Komárom Megyei Levéltárban, részben pedig az Országos Levéltárban találhatók. 3. Dr. Horváth István múzeumigazgató leletmentése 1971. II. 20-111.1. 4. Adatközlők: Schneider Kálmán, 78 éves cipészmester, Esztergom, Zalka M. u. 28., és Ipolyi Ernő cipészmester, Esztergom-Kertváros, Bocskai sor 156. 5. Komárom Megyei Honismereti Füzet, Tatabánya, 1987.26-40. 6. Kiemelném ebből Villányi Szaniszló műveit: Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. Esztergom, 1891. Három évtized Esztergom megye és város múltjából (1684-1714). Esztergom, 1892., amelyekből számos, a helybéli mesterségekkel kapcsolatos útmutatást kaptam, valamint két, XVI-XVII. sz.-i lábbelileletekkel kapcsolatos forrásértékű művet: Gáborján Alice: A szolnoki hódoltság kori ásatási lábbelianyag magyar viselettörténeti vonatkozásai Ethnographia LXVIII. évf. 4. sz. (1957) 543-574. írásné Melis Katalin: Régészeti adatok a későközépkori lábbeliviselet kutatásához. Archeológiai Értesítő 101. (1974) 275-289. 7. Az első leletmentés anyaga a 71.75.1-304. ltsz. alatt található a Balassa Múzeum régészeti gyűjteményében. A második leletegyüttes 1988-ban került leltározásra. A leletmentést 1980. júniusban szintén Dr. Horváth István végezte. Helye: Esztergom, Vízivárosi hídfő; Csatorna; az aknától 7,5 m-re; - 8 m mélységről. 37