Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Régészet - Kövecses-Varga Etelka: Két esztergomi leletmentés késő középkori lábbeli anyagának elemzése

Itt, a kettős lyuksor megszűnésével a lyuksortól befelé még egy függőleges átöltés nyomait láthatjuk. A talp hátoldalán a lágyék és a sarok kezdetének szélén egy mély risztvonal húzódik, a széltől befelé mintegy 0,5 cm-nyire. Itt egyes lyuksor helyezkedik el a risztben. A talp külső oldalán csak a lábfej formájának megfelelő taposásnyom látszik. Feltételezésünk szerint, ez a talp talán egy nem utcai használat szánt lábbeli talpa lehetett. Mivelhogy varrási technikája megegyezik a hódoltság kori papucsokéval, egyelőre papucstalpnak határozzuk meg. A most tárgyalt lábbelihez hasonló talpakból több nyiradék is előkerült: ezek a 88.10.9., 15. sz. leletek. 12. sz. lelet (88.10.16.) (12. ábra) Bal lábon hordott lábbeli talpa A sarokrész alsó 2 oldala letörött. (Ln. H.: 20,2 cm. A fej In. Sz.: 8,3 cm.) Formájában leginkább Gáborján A. Szolnok III. típusú lábbelijeivel egyezik meg, amennyiben a fej finomíves, levél alakú és hegyes orrú, a lágyékrész pedig egészen elkeskenyedik; 1,7 cm-nyire. A sarokrész formáját egészen pontosan nem tudjuk megállapítani, de a sarokív indulása és a legalul épségben maradt 2,5 cm-es ív alapján inkább kicsi, gömbölyded lehetett, s nem gombafej alakú. A varrási technika minden eddigitől eltérő. A fej és a lágyék mindkét szélén egyes riszt halad, maga a varrás azonban olyan mintha 2 risztvonallal dolgoztak volna, mert a varrás csak félmélységig halad át a bőrön. Színelő varrást sem képzelhetünk el, mert akkor a bőr szélén kellett volna a tűvel kiölteni, s ez ebben az esetben láthatóan nem így történt. A sarok alsó széle talán átlyukasztó öltésekkel volt varrva, de erre csak a jobb szélen megmaradt egyetlen lyukból következtethetünk. A lágyék és a sarok között a belső oldalon látható félkör alakú vonal ez esetben nem risztvonal (mint ahogy ez a 3. sz. leletnél volt), hanem valószínűleg csak repedés, mely a használat közben keletkezett. A talpbőr széle a varrásokon kívül elvékonyodik, s vékonyabb, mint a kiemelkedő kettős varrásnyomon belüli talprész bőre. Azt mondhatjuk tehát, hogy a 12. sz. leletünk a sarok feltételezhető formáját és technikáját tekintve inkább a Szolnok II-höz hasonlít. De ide köti még egy másik dolog is. Mint tudjuk, a Szolnok III. típusú talpak kapcák maradványainak lettek meghatározva, és ezeknél semmiféle fémerősítést nem fedezhettünk fel. Ezzel szemben ennél a talpnál az orron 1, a talp közepén pedig 5 szegecs van. (Eredetileg 6 lehetett, de ennek már csak a helye látszik.) A sarok szélén megmaradt 2 karéjos alakú kiszakadás, és a külső oldalon levő lenyomat alapján feltételezhetjük, hogy itt valamilyen sarokvas helyezkedhetett el. A talp külső oldalán kitaposás nyoma csak a talp fejrészén és a megmaradt kis sarokrészen látható: a talp lágyékrészén repedezett, de sima, kopás nélküli a talprész. Egyébként is ilyen keskeny lágyékrészt csak akkor képzelhetünk el, ha a talp erre a részre nehezedett a legkisebb súllyal. E jegyek alapján darabunk azzal a batumi török papuccsal hozható rokonságba, amelyet Gáborján A idézett művének 564. oldalán, a 35. ábrán mutatott be. Mint írja, az ábra a lábbeli elkészítésének technikájára vonatkozóan nem ad útmutatást. 32