Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Régészet - Kövecses-Varga Etelka: Két esztergomi leletmentés késő középkori lábbeli anyagának elemzése

Analógiái Szolnokon, Egerben és a Budai Várban kerültek elő. Gáborján A. a szolnoki lábbeli anyag elemzésekor nem azonosította egyetlen lábbelitípussal sem és - bár csak feltevésként - töröknek tartotta (Szolnok II. típus). Legfőbb párhuzamát egy recens batumi török papucs ábrázolásában mutatta be, és megemlítette, hogy látott ilyeneket a Moszkvai Történeti Múzeum XV-XVII. sz.-i, Moszkva környéki ásatásból származó talpai között is. írásné Melis Katalin a Budai Vár Dísz tér 8. sz. kút anyagában számos ilyen típusú talpat talált. Fontos tényt írt le azzal, hogy - bár a talpak formája, varrási technikája és a talpak megerősítésének technikája egységes, az egyes részek eltérő arányai arra mutatnak, hogy a talpakhoz tartozó felsőrészek igen sokfélék lehettek. Első ránézésre mi sem tartanánk egy típusúnak a felsorolt lábbelitalpakat. Feltételezése szerint e talpakhoz saruk, cipők és papucsok tartozhattak, és ezek korát a XVI. sz.-ban jelölte meg.

13 A talpak egy részénél a kettős risztvonal nem lágyéktól lágyékig, hanem saroktól sarokig ér. Tálán egyszer - szerencsés körülmények kőzött - olyan leleteket is fogunk találni, amelyeknél a felsőrész formájára is következtethetünk. 3. sz. lelet (ltsz.: 71.75.298.) (3. ábra) Jobblábas lábbeli, talán cipő maradványa. A sarok nagy része és a fej jobb oldalának egy része hiányzik, leszakadozott (H.: 19,5 cm, ln.Sz.: - a fejrészen - 8,5 cm, ln.V: 0,4-0,5 cm). A fej eredetileg levél alakú volt. Belső oldalán, a két széltől 0,3-0,4 cm-nyire kettős risztvonal húzódik az orrtól a lágyékrészig. A risztvonalak az orr-részen metszik egymást, alul pedig minden lezárás vagy egymásba húzás nélkül végződnek. A kettős risztvonal mellett haladnak az öltések - a fej mindkét szélén 2-2 lyuksor, amelyből látható, hogy a varrás 2 ár segítségével történt, és csak félmélységig járta át a bőrt. Ez a Gáborján A. által pontosan leírt, fordított varrás technikájának felel meg. A 3,4 cm-re elkeskenyedő lágyékrész mindkét szélén csak egy-egy lyuksor halad, amelyek átlyukasztó öltések nyomai. Az ezeknek megfelelő risztvonalak a talp külső oldalán láthatók, a lágyékszélektől 0,4-0,7 cm-nyire. (A külső risztvonal mindig mélyebb, mint a belső, mert a külső varrás ebbe mélyed bele, és ezáltal kap védelmet a járás során.) A lágyékrészt vízszintes irányú, félkör alakú, átlyukasztó öltések sora zárja le, ezt azonban egyik oldalon sem jelöli risztvonal. Feltételezhető, hogy ezek az öltések a hiányzó bélésbőr levarrásának nyomai. Bélésbőrnek ugyanis - a talp erőteljes vasalása miatt - mindenképpen léteznie kellett. Az átlyukasztó öltések sora - a megmaradt kis részletek szerint - a sarokszéleken is folytatódott. A sarok pontos formáját nem ismerjük, csak annyi látható, hogy vonala a lágyék alatt hirtelen kiszélesedik. E forma és technika alapján soroltuk a darabot a Szolnok II. típusú talpak csoportjába. De megerősítik ezt a talp külső oldalán elhelyezkedő vasalások, ill. azok nyomai is. Az orr-részre, a nagyujj nak megfelelő oldalon egy „V" alakú, lapos patkót erősítettek, amely 2 visszahajtott kampóval kapaszkodik a bőrbe.

1 (H.: 5 cm, Sz.: a „V" alak közepén 1,2 cm, V: 0,1-0,2 cm. Hajlásszöge megközelítően 100 fok.) A fejen más patkónyom nincs. 19