Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Szíj Béla: Jókai Mór és a képzőművészet

Az Életképek tárlati beszámolójában részben a művészek nevét, részben a művek címét és tárgyát ismertették. A formai, illetőleg a stilisztikai szempontokhoz igazodó értékelésre még várni kellett Bármelyik másik szóra érdemes lapot nézzük (például azAthenacumot, a Honmüvészetet, a Pesti Divatlapot), ezt a fajta ismertetést olvashatjuk benne. A száraz adatok mellett azonban minden tárlatismertetésben megtaláljuk - valamilyen formában - a hazai képzőművészet ügyének szolgálatát, a nemzeti jellegű művészet megteremtésének vágyát. Egy szóval a jó szándékú tenni akarást! Jókai 1845 tavaszán Pestre ment, s ott töltötte „jurátusi" idejét. A Hétköznapok kéziratán 1846 tavaszáig dolgozott (s közben megszerezte az ügyvédi oklevelet). Kézirata számára kiadót keresett s azt Nagy Ignác révén meg is találta Hartleben Konrád személyében. A kézirat nyomdába került. A Pesten letelepedő Jókai az irodalmi sikerek közepette a képzőművészet számos eredményével is megismerkedett. Élénken figyelő szeme az élet különféle jelenségeiben is meglátta az ábrázoló művészettel kapcsolatba hozható érdekes mozzanatokat. Akár a nyílt utcán is talált meglátni és megjegyezni valót. Az esztétikai szempontból igényesebb bolti cégtábláktól kezdve a lassan élénkülő és népszerűsödő műegyleti kiállításokig, sok helyütt kínálkozott neki véleményalkotásra való alkalom. Visszaemlékezéseiből, a már említett Volt, van és lesz című írásából újabb segítséget kapunk ezirányú ismeretszerzésének földerítéséhez. Egyebek között megemlékezett Varságh János a La Castori cégérfestőkről. Róluk azt írta, hogy művészetüket az utcán tanulták megismerni. „Igenis: a boltcímereken... Egy- egy új boltcímer epochális esemény volt azon időkben. " (Emlékeztetjük az olvasót, hogy már pápai diákként felfigyelt a bolti cégérekre, s úgy érezte, hogy majd ő is fog olyanokat festeni.) És mivel Varságh cégére is gazdagították képzeletvilágát, színezték esztétikai érzékét, mi is megemlékezünk a cégéreknek eme jeles mesteréről. Semmi esetre sem olyan mellékes szereplője volt a korabeli művészeti életnek, mint amilyennek ma hihetnénk. Ő festette meg Kortsák Vilmos Kristóf téri cukrászdájának a címerét Shüfide címmel. A Vízivárosban lévő Friotf-cukrászda Flórát ábrázoló boltcímerét szintén ő készítette el. Festőnövendékek képzésével is foglalkozott. Ismeretes Újházy Ferencnek egy tusfestménye, amely Varságh Jakab festőiskoláját ábrázolja. Jókai után negyvenötven esztendővel Lyka Károly szintén megbecsüléssel írt Varsághról és a cégérekről. Szintén a Volt, van és lesz című írásában emlékezett meg Szatmáry Pap Károly festő- és rajzolóművészről. Sajnálattal írta le, hogy „szép tehetsége mellett is nem tudván megélni hazájában, kivándorolt Bukarestbe... " Szatmáryt azért is szívesen őrizte emlékezetében mert annak Erdély képekben című könyvét jól ismerte, s a könyvben lévő tájleírásokat, a történelmi nevezetességű helyekről adott ismertetéseket és az ugyancsak Szatmáry kezétől származó illusztrációkat (színes kőnyomatokat) segítségül vehette, amikor (először 1853-ban) Erdélyben járva ő maga is írt úti leveleket, készített leírásokat, s azoknak érdekesebb részleteit szintén rajzokban örökítette meg. Bizonyára ismerte azt az arcképgyűjteményt is, amelyet Szatmáry az erdélyi rendek tagjairól készített, s amelynek címlapján a következő szép felírást olvashatjuk: Képtára az Erdélyi Nagy Fejedelemség 1842- ben Egybegyűlt Rendéinek - Szatmáry Pap Károfy. - Kolozsvár. Ezek a művek már Jókai pesti letelepedése előtt megjelentek, s népszerűek voltak. (Az arcképgyűjteménnyel jelenleg Tóth Árpád könyvtáros foglalkozik.) 188