Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Szíj Béla: Jókai Mór és a képzőművészet

meglehetett - mint ezt Vayerné Zibolen Ágnes is fölteszi -, hogy ezeket igazában egy-két esztendővel később, utolsó kecskeméti tanulóévében készítette. A következő őszön már nem Pápán, hanem Kecskeméten folytatta tanulmányait. Az ott eltöltött két tanulóesztendő irodalmi szempontból meghatározó erejű és sorsdöntő eredményeket hozott, de a rajzolás és a festés szempontjából is különle­gesen fontosnak bizonyult. Számos becses képe maradt az időből napjainkra. Ezen­kívül Jókai kortársai és régebbi meg újabb kutatói sok fontos adatot hoztak napvi­lágra ottani tevékenységéről, s végül ő maga is feldolgozta - szépírói műveibe beleírta - a rajzolással és a festéssel kapcsolatos emlékeit Egyik modelljének és tanítványának, Abonyi Lajosnak a visszaemlékezései szerint Jókai a Nap utcai szállásán rendszeresen festett és rajzolt. (Közben tanítványokkal is foglalkozott, s tőlük némi pénzbeli tiszteletdíjat kapott.) Abonyi megírta, hogy Jókai vázlatfüzeteiben ott sorakoztak kecskeméti ismerőseinek, továbbáJósika Miklós regé­nyeinek, például azAbafinak és Az utolsó Báthorinak az alakjai. Jókai maga is megem­lékezett Jósika Miklós regényeiről, s ez szintén azt mutatja, hogy évtizedek múltával sem felejtette el azoknak a képzőművészet szempontjából is érdekes vonásait. A volt, van és lesz című írásában így emlékezett meg kedvelt írójáról: „Egy könyv jelent meg azon időben, mely általános sensatiót keltett, Jósika történelmi regénye Csehek Magyaror­szágon, feldíszítve Barabás Miklós tíz darab aczélmetszésú rajzával.. Bennem az irigység ördöge küzdött önmagával, melyiket irigyeljem: az írót- e, vagy a festőt? A kecskeméti tanulóesztendőről följegyezte, hogy tanulás és szórakozás közben olajjal festett arcképeket. A festett arczképekért festék és vászon árában öt forint tiszte­letdíjat kaptam (kivéve Petőfit és a szép hölgyeket). És ennyi elfoglaltságom dacára ju­tott időm írónak is lenni írtam ezalatt egy drámát, megy egy vígjátékot Sőt egy lapot is szerkesztettem, humorisztikusat, nem volt kinyomtatva, csak írásban sokszorosítva, az illusztrációkat is magam rajzoltam bele. " A Kecskeméten elkészített arcképek közül megemlítjük a következőket: Ács Károly, Gyenes Mihályné, Muraközy János, Tatayné Szél Zsuzsa, ezenkívül önmaga arcképét 18 éves korából. Ezek a képei a biedermei­er arcképek világát idézik. A tehetség kétségtelen jeleit látjuk rajtuk, egyszersmind azonban a rendszeres (akadémikus) képzés hiányát. Van bennük karakterérzék, a külső és belső hasonlóságra, azonosságra való törekvés. Érdeklődése és tevékenysége Kecskeméten valóban sokrétű volt. A rajzolásban és festésben való elmélyülését nemcsak arcképeinek elkészítésével, hanem azzal is pró­bálta fokozni, hogy rajzokat, festményeket kölcsönzött ki a főiskola könyvtárából és lemásolta azokat. Másolta például a kecskeméti születésű Simonyi Antal műveit. Kecskeméten megismerte J. C Lavatemek a fiziognőmia kérdéseivel foglalkozó könyvét. Orosz László irodalomtörténész szerint ezt az egyetlen könyvet kölcsönözte ki a főiskola könyvtárából. E könyv tanulmányozása is azt mutatja, hogy Jókai meg akarta ismerni az emberi lélek rejtett sajátosságait, s ezt a külső vonások alapos ta­nulmányozásával is, megpróbálta előzmozdítani. Lavater könyvének megállapításai meg a szöveghez csatolt és különféle emberi arcokat bemutató ábrák, amelyeket szí­nezett metszetek formájában maga Lavater készített el, sok segítséget adhattak Jókainak. Tovább fokozhatta a rajzolás és a festés iránti kedvét az a körülmény, hogy ami­ként Pápán, akként Kecskeméten is akadtak festőtársai, akikkel együtt dolgozhatott. Ilyen volt Muraközy János. Jókai Muraközyt ismételten megfestette Kecskeméten, s később Muraközy is festett portrét Jókairól. Muraközy a szabadságharc alatt gerilla­csapatot szervezett, s vele hősiesen harcolt az osztrákok ellen. Ezért az elbukás után 184

Next

/
Thumbnails
Contents