Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Somorjai József: Az úttörőmozgalom újjászervezése Komárom megyében 1956–60 között;

galom a népi demokrácia, a szocializmus talaján indult útjára, fejlődött ki. A sok szép eddigi eredmény a garancia arra, hogy a hibák kijavításával egyértelmű politikai, pedagógiai célok jegyében születhessen újjá a mozgalom, melyet a legkiválóbb, leghozzáértőbb pedagógusok vezetésével már 1945 óta meg akartak valósítani. A Magyar Úttörők Szövetsége célkitűzéseit az Országos Vezetőség abban jelölte meg, hogy a szocializmus építésének, a magyar nép boldog jövőjének szolgálatában vonzóbb, színesebb, érdekesebb úttörőéletet kell megteremteni. Nem szabad az iskolát és a gyermekozgalmat összeolvasztani. Az iskola nem helyettesítheti az önálló gyermekmozgalmat, feladatait nem háríthatja a mozgalomra, sőt a kettő közötti kapcsolatot a legteljesebb összhangnak kell jellemeznie. A gyermekszervezetben a gyermekeket kell szoktatni ahhoz, hogy a közösség érdekét szem előtt tartva cselekedjenek. Minél korábban kezd a gyermek közösségi életet élni, annál több lehetőség lesz arra, hogy megszűnjön védtelensége, magányossági érzése, szívvel-lélekkel a közös ügynek szentelje magát.

1 2. A szervezőmunka első szakasza A népfelkelés alatt szervezetileg a megye úttörőcsapatainak mindössze 5%-a maradt a helyén. Tatabányán az újvárosi, a József Attila, Dorog járásban a Petőfi és a Zrínyi, a piliscsévi, a lábatlani, a sárisápi, a kesztölci; Esztergomban a Petőfi, a Kossuth, a József Attila; Komárom járásban a szendi, a bakonyszombathelyi csapatok nem szüntették be tevékenységüket Ennek oka elsősorban az volt, hogy az adott helyen a pártvezetés szilárdan a helyén maradt és a pedagógusok, a többségükben kommunista igazgatók kitartottak a szocialista nevelés eszméi, ügye mellett. A csapatok többségére viszont az országos helyzettől eltérően az volt a jellemző, hogy nem bomlottak fel, hanem csak szüneteltették működésüket. Ezt az is bizonyítja, hogy az újjászerveződő úttörőcsapatok zömének vezetését az 1956-os népfelkelés előtti időszak úttörővezetői vették ismét kézbe, tehát folytatták tevékenységüket. A csapatvezetők egymás után kérték csapatuk részére az átigazolási engedélyeket, melyeket a bejelentkezés sorrendjében fogadtak el, kaptak új számot és vezettek róla országos nyilvántartást, ezt követően kapták meg a működési engedélyeket. Elsőként a tatabányai Arany János Általános Iskola Maxim Gorkij úttörőcsapata alakult újjá és kapta a 301-es számot. A szervezőmunka segítése érdekében 1957. II. 26-án Nikodémusz Etelka - a Megyei Tanács Művelődési Osztályának vezetője -, és Bauer György - a Magyar Úttörők Szövetsége Komárom Megyei titkára - aláírásával a megye valamennyi középés általános iskola igazgatójának és tanulmányi felügyelőjének egy tájékoztatót küldtek ki. A körlevél első fejezetében arról informálták a tantestületeket, hogy a régi úttörőcsapatok jogutódok lehetnek, maradhat az elnevezés, de újat is választhatnak. Azt javasolták, hogy a régi kitüntetéseket, okmányokat őrizzék meg. Ezt követően az újjászervezés feladataihoz adtak segítséget Nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, hogy úttörőcsapat csak a helyi Szervező Bizottságok engedélyével alakulhat, melyeket 5-9 fővel kell létrehozni, tagjai az iskola képviselőjén kívül a tanácsi és a helyi gazdasági egységek vezetői legyenek. Az ő feladatuk volt megszervezni az úttörőcsapatot, erkölcsileg, anyagilag felelősséget vállalni érte és javaslatot tenni a csapatvezető személyére. A körlevélből kitűnt, hogy a szervezeti kérdések közül még több országosan sem volt tisztázva. Ezért bár homályosan, utalnak arra, mi legyen a felső korhatár, - 16-18 év? - legyen-e úttörőcsapat a középis166