Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Székelyné Dévai Judit: Kis magyar oktatástörténet különös tekintettel Komárom-Esztergom megyék 1868–1945 közötti időszakára

állami intézetek ugyanis azokon az iskola nélküli településeken épültek, ahol 30-nál több volt a tanköteles vagy ennyi tanulót a helység már meglévő tanodája már nem tudott befogadni, a községek vagy az egyházak pedig nem tudtak építeni. Emellett „felállíttatnak olyan idegen ajkú községekben is, ahol az állami iskola a magyar nyelv sikeres tanításával úgy a lakosságnak, mint az államnak érdekeit egyaránt hathatósan előmozdíthatja." Az állami iskolák nemzetiségek lakta területeken való építése a kiegyezés után erősödő magyarosítás célját is szolgálta - s alkalmanként a minisztériumi segély diszkriminatív elosztása csak gyorsította a folyamatot. Már az 1876. és 1877. évi Komárom megyei adatok összehasonlítása is a tisztán magyar tannyelvű iskolák számának növekedését mutatja - mindössze néhány évvel a népoktatási törvény bevezetése után, amely pedig széles körű jogokat biztosított a nemzetiségi iskoláztatás számára : Tannyelv 1876 1877 tisztán magyar magyar-német magyar-tót tisztán német 134 20 10 10 142 15 11 7 tisztán tót 1 — Az 1907-es statisztika már teljesen magyar nyelvűnek tünteti föl Komárom és Esztergom megyék valamennyi iskoláját. Nyelvoktató nemzetiségi intézmények ellenben a következő évtizedekben működtek még, hisz a második világháború küszöbén egy szakkönyv így tudósít: „Az iskolák létszámát illetőleg tudni érdemes, hogy 1914-ig a megyében csak 96 iskola volt, s a háború óta új építkezéssel ez a létszám 40-nel gyarapodott. Minthogy Esztergom megye területén nemcsak magyar, hanem német és tót településű községek is vannak, meg kell jegyeznünk, hogy e körülmény magával hozza a nemzetiségi iskolák fenntartásának szükségét. Ehhez képest Esztergom megyében 21 nemzetiségi iskola működik és igen örvendetes tény, hogy bennük a magyar nyelvi tanítás kiváló eredménnyel érvényesül." Országos adatok alapján Klebelsberg Kunó minisztersége idején az 1920-as években is csak 15,8% volt az állami iskolák aránya, s 1921-ben mindössze 205 községben volt csak az állam kezében az elemi népoktatás. Itt valamelyest jobbak voltak a tanítás feltételei: a nem állami iskolák 51,5%-a, az államiaknak pedig 39,1%-a volt egytanerős. Tanítóik is valamelyest magasabb fizetést kaptak, mint a felekezeti iskolák alkalmazottai. A nevelési törekvésekben nem mutatkozott lényeges különbség: a mindennapi élet megkövetelte legalapvetőbb ismereteket nyújtotta valamennyi típus. Az elemik következő csoportját az egyes egyházak megegyezése alapján a községek közösen tartották fenn. 1922-ben a VI. te. alapján óvatos kísérlet történt a több vallás nem nagyszámú híveit tömörítő községek felekezeti iskoláinak egységes községi iskolákká való összevonására, illetve azok együttműködésére. Az egyházak azonban csak ott mondtak le saját intézményeikről, ahol külön-külön már nem tudták azokat fenntartani. Ezt mutatja, hogy 1907-37 között mindössze 3,55%-kal nőtt a községi iskolák aránya országosan. 151