Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Fűrészné Molnár Anikó: A Komárom Megyei Munkásmozgalmi és Ipartörténeti Múzeum fényképtára (Megyei fényképészek és fényképészműtermek)

1938. június 30-ig tartotta fenn. Akkor iparát Tatabánya községbe helyezte át, a Széli Kálmán utcába. Ez már komoly, nagy műterem volt, az akkori szakmai követelményeknek messzemenően megfelelő felszereléssel. A műtermet a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. bocsátotta rendelkezésére. 1941 -ben bánhidán fióküzletet nyitott. Krakovszky Andrásné már említett tanítványa, Schlégl János vezette az üzletet. Ez a műterem 1945-ig működött. Stingl Józsefné 1952-től Tatabánya II. kerületében, Bánhidán a Skrován Imre utca 46. szám alatt lakik és dolgozik. Képeit kezdetben Szlávik Rózsi névvel szignálta, férjhezmenetele után mint Stinglné, majd később mint Stingl Józsefné használta nevét. Asszonynéwel jelentette meg hirdetéseit is.

35 Állandó kirakata volt a Népházban 1935-től 1972-ig. Alkotásainak témája rendkívül sokrétű. Kezdetben ő is inkább portrékat, családi képeket készített.

36 Értékes felvétele a korai időszakból egy díszegyenruhás bányász portréja. A fénykép levelezőlap formátumú, kartonvastag fotópapíron készült, így már nem kellett kartonra kasírozni. A kép értéke, hogy pontosan bemutatja a hazánkban általánosan ismert bányászviseletté vált „freibergi" fekete bányászruhát. Épületfényképezéssel is szívesen foglalkozott. Ennek ma már a bontások és az átépítések miatt igen komoly helytörténeti jelentősége van. Néhány régi középületről már csak az ő munkássága révén nyerhetünk képet. Készített fotókat képes levelezőlapokhoz is, így a MÁK Rt. által nagy számban megjelentetett Tatabánya levelezőlap sorozatokhoz is.

39 Mindig szenvedélyesen figyelte az eseményeket, s minden figyelemre méltót megörökített. 1945 márciusában, a fiatal szénmedence községeinek felszabadulása idején felvételeket készített a felszabadító szovjet katonákról. A felszabadulást követő időszakban nagy munka várt a bányászokra, eltakarítani a romokat, szenet adni az országnak. Végre sor kerülhetett a tatai szénmedence négy községének évtizedek óta megoldásra váró és az idő múlásával egyre égetőbb problémájának, a várossá egyesítésnek a napirendre tűzésére, majd 1947-ben megvalósítására is. Stinglné elmaradhatatlanul jelen volt fényképezőgépével minden jelentős eseményen. Ezeknek a közelmúlt történelmét őrző felvételeknek a legnagyobb része már múzeumunkban van. Azonban nem csak ezek a felvételei. A Dolgozók Lapjának sok éven át volt fotósa. 1968-ig rendszeresen fotózta a tatabányai sporteseményeket. Könyvekhez, kiadványokhoz, folyóiratoknak, újságoknak készített képeket. Többek között: Bárdos László István: Egy bányászváros a szocialista fejlődés útján című könyvhöz, a Tatabánya története két kötetes monográfiához, az Új Forrásnak adott át közlésre képeiből. Munkája elismeréseként elnyerte „Az Ipar Kiváló Mestere" címet. 1938-tól tanított fényképésztanulókat.

40 Tanítványai voltak: Kovács Gizella (1938-1941-ig), Kiss Gabriella (1941-1944-ig), Molnár Magdolna (1942-1943-ig), Goluszka Julianna (1944-1947-ig), Krulik Antónia (1944-ben) és Vízi Mária (194549-ig). Stingl Józsefné a város legismertebb, legtöbb megrendelőt vonzó fényképésze lett az eltelt évek alatt. 1972-ben nyugdíjba ment. 1973-tól, mint nyugdíjas, újból kiváltotta az ipart és napjainkban is aktív, fáradhatatlan munkájában. Tatabánya vonatkozásában még egy fotóműterem anyagát őrzi múzeumunk. Jenéi Ferenc 1913. szeptember 3-án született. 1945 decemberében nyitotta meg üzletét Tatabánya IV kerületében, a Diófa utca 298/3. szám alatt. Egy év múlva Tatabánya I. kerületébe költözött át, a Gárdonyi utca 7. szám alá. Iparát az 1960-as években több alkalommal is szüneteltette, míg 1963. december l-jén végleg megszüntette. A kö125