Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Fűrészné Molnár Anikó: A Komárom Megyei Munkásmozgalmi és Ipartörténeti Múzeum fényképtára (Megyei fényképészek és fényképészműtermek)

Erbeszkorn Mihály. Erbeszkorn fotóműtermét több alkalommal is bérbe adta. Egy bérlőiét név szerint is ismerjük: Jereb Erzsébet 1932-33 között bérelte a műtermet. Az üzlet Felsőgalla főutcáján, a Szent János utcában volt. A főutcáról az 1930-as években Gönczöl János könyvkereskedő kiadásában megjelent levelezőlapon kirakata jól kivehető.

24 Az iparlajstromokból több olyan fotóműteremről is tudunk, amelyeknek tulajdonosaitól még nem került be fotó a gyűjteményünkbe, így tevékenységüket közelebbről nem ismerjük. Krakovszky Andrásné tanítványa: Schlégl János alig több mint egy évig, 1940-41-ben tartott fenn a községben saját üzletet. Dudás András 1922. április 20-án kapott iparengedélyt, s 1949-ig dolgozott Felsőgallán. Molnár Ferenc 1913. július 10-én született. 1940. július 2-án kezdett dolgozni Felsőgallán, de iparát 1941. október 23-án beszüntette. 1947. február 18-án ugyancsak Felsőgallán a Vörösmarty utca 12. szám alatt ismét üzletet nyitott. 1948-1950 között fényképésztanulója is volt: Kungl Ilona.

28 1956. szeptember l-jétől Tatabánya Kertvárosban a Néphadsereg utca 58-ban folytatta tovább munkáját. Telephelyét 1957. szeptember l-jén áthelyezte Tatabánya III. kerületébe, a Piac térre. Ipara gyakorlásáról 1959. január 17-én mondott le véglegesen. A lemondás oka munkahiány volt. Molnár Ferenc feltehetőleg Dortrékat készített. Kónya István 1919. május l-jén Felsőgallán született. Apja szabómester volt, szűkös körülmények között nevelte öt gyermekét. A másodszülött István kezdetben lakatosnak tanult. A fényképezés volt a legkedvesebb szórakozása, bár a hegedűkészítés iránt is érdeklődött. Kiváló érzékkel fényképezett, így a mestervizsga megszerzése után 1944. május 3-án nyitotta meg műtermét Felsőgallán, a Szent Imre tér 15. szám alatt. Üzletének helyét többször is változtatta. így a Tatabánya III., Szabadság tér 20-ból 1957-ben átköltözött Tatabánya-Újvárosba, a P épület VI. fez. 3-ba. Ipara gyakorlásáról munkahiány miatt 1958. december 15-én ő is lemondott, de ez nála nem volt végleges. 1964. december 31-én ismét iparengedélyt váltott és Tatabánya I. kerületében a Mátyás kir. utca 13. szám alatt dolgozott. 1969. október l-jén Tatabánya-Újvárosba, az Ifjúmunkás utca 27. szám alá költözött. 1974. augusztus 30án szüntette be iparát. Felvételei közül ma már soknak fontos dokumentációs értéke van, mint pl. a VI-os aknai munkásokról 1947. május l-jén készített fotójának. l Ennek a nagy múltú bányaüzemnek a helyét ma emléktábla sem őrzi, s a képen látható bányászok közül sokan nem élnek már. A szénmedence többi községéhez viszonyítva kis létszámú Alsógallán rövid ideig, feltehetően az 1910-es évek végén, az 1920-as évek elején dolgozott Kaksa Vilmos. Nevét az iparlajtsromokban nem találtuk meg, de létezéséről tudunk, mivel felbélyegzett fényképeit őrzi múzeumunk. Ó mindenekelőtt csoporttképeket készített. Testvére Kaksa Rajmund jelentős és hosszú ideig működő fényképésze volt TataTövárosnak. 1914-től az 1940-es évekig készítette felvételeit a városról és lakóiról. Fényképei képeslapon, kiadványokban is megjelentek. Műterme az Esterházy utcában volt, a mai Tö mozi udvarában. Az 1940-es években a család visszaköltözött a szülőhelyre, Csehországba. Alsógallán kezdte meg tevékenységét a helyi fényképészet kimagasló egyénisége: Stingl Józsemé, Szlávik Rozália. Felsőgallán született 1913. január 10-én. A fényképész szakmát Száméi Antalnétól tanulta. 1926. szeptember l-jétől 1930. szeptemberl-jéig mint tanuló, majd 1930. szeptember l-jétől 1934. szeptember 1-jéig, mint segéd dolgozott nála. Majd önálló iparos lett: 1935. április 2-án iparengedélyt szerzett és Alsógallán saját műtermet nyitott. Ezt a műtermet a Mátyás király úton 124