Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Fűrészné Molnár Anikó: A Komárom Megyei Munkásmozgalmi és Ipartörténeti Múzeum fényképtára (Megyei fényképészek és fényképészműtermek)

a bánhidai szlovákokról nagyon sok szép portrét és családi képet készített. Ezeknek a képeknek a dokumentációs értékét a ruhaviselet adja. A fényképezés ünnepi alkalmára felöltött díszes ruha kellő bizonyítéka a bánhidai szlovák asszonyok ünnepi viseletének. Azokon a fényképeken pedig, ahol egész családokat örökített meg, ott a különböző generációk ruházatának egymásmellettiségéből vonhatunk le pontos következtetéseket a viselet életkorjelző szerepére. Krakovszky Andrásné „Nagyítások Csoport és házonkívüli felvételek Platin, Email és Aquarell képek. Utánrendelhető"

11 felirattal látta el fényképeinek különösen díszes hátlapját. Férjéhez hasonlóan ő is szívesen készített felvételeket bánhidai szlovák családokról. Az ő fotóin őrződtek meg leginkább a szlovákok által használt díszes esküvői ruhák. Legértékesebb képei közé azonban azok a fotók tartoznak, amelyek Tatabányán készültek, 1919. május l-jén. A felvételeken megörökített, vörös zászlókkal díszített vonat az első szabad majális színhelyére szállította az ünneplőbe öltözött bányászokat. A műtermi felvételek mellett tehát riportfényképezésre is vállalkozott. Mint hivatásos fényképész, többnyire megrendelői igényei szerint dolgozott, de ezek a dokumentumértékű képek nemcsak a helytörténész számára bírnak nagy jelentőséggel. Házassága felbomlása után Krakovszkyné 1931-ben Felsőgallán nyitott üzletet. Ez időtől kezdve tanoncokat is tanított.

13 1931-32-ig két tanonca volt: Túró Béla és Reich Henrik. 1934 és 1937 között ismét két tanulója volt: Fritz Katalin és Schlégl János.

14 1939-től 1945-ig öt tanulóval foglalkozott: Téczeli Margittal (1939-41-ig), Nóvák Irénnel (1939-41-ig), Koncser Istvánnal

15 (1940-42-ig), Dianics Máriával (1941-43-ig) és végül Neukum Katalinnal (1942-45-ig). 1931-től kezdve „Krakovszkyné fényképészeti műterme Felsőgalla" felirattal látta el képeit. Továbbra is szívesen készített családi képeket, de ezúttal felsőgallai német családokról, szintén népviseletben örökítve meg őket. Bánhidától sem tudott azonban elszakadni. 1940-ben készítette egyik igen jelentős népéletképét. Egy bánhidai gazdasági udvart kapott lencsevégre. A közös háztartásban élő nagy család minden tagja kivonult a fényképezéshez, vagyonkájukkal, állataikkal együtt. Krakovszky Andrásné 1949-ben szüntette be iparát, volt férje és annak testvére Krakovszky Auguszta szintén. A Krakovszky családnak sok értékes felvételt köszönhet az utókor. Múzeumunk is nagyon sok szép fotójukat őrzi. Bánhidán a Krakovszky családon kívül hivatásos fényképész már csak a felszabadulás után telepedett meg. Futó Fábián (1899. augusztus 30-án született)

17 1946. március 30-án nyitotta meg műtermét az Árpád utca 21. szám alatt. Ezt megelőzőpen 1943-ban néhány hónapig Tata fotósa is volt. Felesége Arany János utcai műtermében tevékenykedett.

1 Bánhidán 1980. július Íjéig, nyugdíjazásáig dolgozott. Elsősorban arcképeket, csoportképeket, riportfelvételeket készített. Fényképtárunkban felesége néhány fotóját is őrizzük. Futó Fábiánné (született Bóna Jolán) Tata hírneves fényképészének Dimény Olivérnek a tanítványa - 1921-ben nyitotta meg üzletét Tatán. 1972-ig, nyugdíjazásáig, ő volt a város egyik legjelentősebb fotósa. Tevékenysége a fotózás minden területére kiterjedt.

19 Felsőgallán több fotóműteremről is szólni kell. A legtöbb fotós itt telepedett le, mivel a legnagyobb lélekszámmal ez a község rendelkezett. Legjelentősebb fényképésze -1931-49 között a már említett Krakovszky Andrásné volt. Száméi Antalné, lánykori nevén Barabás Tatár Irén, 1923. december 18-tól 1934. november 5-ig tartott fenn műtermet Felsőgallán. Erdélyi születésű volt, családjában négy testvére is fényképész lett. Portrékat és családi képeket készített, mint 123