Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Pifkó Péter: Színtársulatok Esztergomban a dualizmus korában

A színházi esték különleges eseményei voltak a vendégjátékok. Azok a művészek, akik családi kapcsolataik révén nem kötődtek a városhoz, változó sikerrel szerepeltek. 1878-ban Molnár György érkezett vendégjátékokra. Molnár elsősorban régi tragikus szerepeiben lépett fel. Több mint húsz év előtti sikereit először kudarc követte. Az első három vendégjátékán alig volt közönség. Brachvogel Nárcisz című darabján szinte csak a műkedvelők voltak jelen, akik szép rózsaszín szalagos koszorúval tisztelték meg. Kevesen látták a Coriolánt és a Don Caesar de Bazant is. Ez utóbbit követően kifakadt az Esztergom kritikusa „műveletlenségünkre a legkiáltóbb szegénységi bizonyítvány" az intelligencia távolmaradása. Ezután a Molière élete és halála című előadáson már szép közönség és bokréták köszöntik. A Tartuffe díszes közönsége az intelligencia köréből került ki, akárcsak a búcsú- és jutalomjátékául választott Lear királyé. A zsúfolásig telt háztól 24 bokrétát és egy koszorút kapott. A búcsúztatása is méltó volt utolsó fellépéseinek sikeréhez. Lelkes fiatalság jelent meg elutazásakor. Akárcsak a röviddel utána két vendégjátékra érkező Prielle Kornéliáén. A Holt szív előadásán még kis és intelligens közönséget látott csak a korabeli krónikás, de Dumas Georges hercegnőjében már zajos tapsok és számos bokréta fogadta játékát. Az Esztergomi Kör rendezésében 1879. április 15-én tartott előadás vendége volt Márkus Emília: „A közönség riadó éljenekkel, s szűnni nem akaró tapssal fogadta a fiatal művésznőt, lábaihoz csokrok, koszorúk repültek, köztük egy gyönyörű nagy babérkoszorú szalaggal és felirattal." 1880-ban Beődy Gábor színtársulatának Újházi Ede volt a vendége. Igazi nagy sikert csak búcsújátékán aratott, amikor Csiky Proletárok című darabjában Nemzeti Színházbeli jelmezében lépett fel. 1880. szeptember 27-én az Esztergomi Kör vendégeként és annak javára szerepelt Blaha Lujza első sikerei színhelyén. A ház zsúfolva volt, de a vendégjáték nagy viharok közepette múlt el. Mindössze hatvan forint tiszta jövedelmet hozott, mert az Esztergomi Kör lelkes tagjai a 600-700 forintnyi bevétel tekintélyes részéből ezüstborostyán koszorút nyújtottak át a művésznőnek. Ennek előre híre ment, s az előkelő közönség egy része távolmaradt. Az Esztergomi Közlöny támadta Kőrössy Lászlót is, aki az est szervezője volt. Kilenc év múlva jött el ismét Blaháné Esztergomba: „Alig van művelt család Esztergomban, ahol nem Blahánéról folyna a társalgás. Sőt még az egyszerűbb családi körökben is olyan körülményesen beszélnek róla, mint egy fejedelemről. De nem is mindennapi esemény ám, hogy a neves művésznő egymás után négy előadásban játszik nálunk." A színházban is viharos tapsok, éljenzések fogadták népszerű szerepeiben: a Paraszt kisasszonyban, a Tótleányban, Az eleven ördögben és az újdonság számba menő Ingyenélőkben. Ez utóbbiban aratta a legnagyobb sikert a zsúfolt ház előtt. Hegyesi Mari sem volt ismeretlen az esztergomi közönség előtt, amikor először 1887-ben Bács, majd 1898-ban Havi Mihály társulatához érkezett vendégjátékokra. Első vendégjátékai még nem hoztak igazi nagy sikert számára, de 11 év múltán zsúfolt ház fogadta mindhárom estén. Játéka messze kitűnt Havi játszói közül, s a szegényes díszletek is bántóan rontották az esték hangulatát. Az aranyifjúság Kabina (Katona) Sándor ügyvédjelölt által nyújtotta át koszorúját az első estén. A második este bokréták tömege hullott le a színpadra, a harmadikon a társulat hálálkodott babérkoszorúval. 115