Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Pifkó Péter: Színtársulatok Esztergomban a dualizmus korában

leggyakrabban a repertoáron. A legnépszerűbb szerző Szigligeti Ede volt és maradt egészen 1918-ig. Összesen 50 estén tapsoltak Szigligetinek az esztergomi színpadokon. Legtöbbet játszott darabja a Cigány volt, de a Szökött katona sem vesztett népszerűségéből. Hasonlóan kedvelték a Csikóst, a Nagyapót, s megszerették a Liliomfi figuráját is. Szigligeti mellett 30 alkalommal játszották Szigeti József színműveit: a Vén bakancsost, a Violát, a Rang és módot és a Nőemancipációt. 1881-ben a Mukányi bemutatójával indult hódító útjára Esztergomban Csiky Gergely. Az 1894-es Nagymama, majd az 1903-as Proletárok előadásait követően valamennyi népszerű darabját láthatta az esztergomi közönség, a Buborékokat többször is. A vígjátékszerzők közül ki kell emelnünk Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc munkáit. A kortársszerzők közül Jókai Mór, Bródy Sándor, Lengyel Menyhért nevét említhetjük, akiknek több darabját több estén is játszották. Láthatta a közönség Ambrus Zoltán Katonák, Bíró Lajos Sárga liliom és Rablólovag, Szomory Dezső Györgyike drága gyermek című műveit is. A korábbi műsorrétegekből jelen volt továbbra is a népszínmű. Szigligeti és Szigeti József darabjai mellett Tóth Ede, Lukácsy Sándor és Csepreghy Ferenc nevét említhetjük. A régi magyar drámák közül Katona József Bánk bánját játszották több alkalommal. Madách Imre Ember tragédiája is színre került néhányszor. A századfordulót követően a magyar operett aratott elsöprő sikert. Lehár Ferenc a legnépszerűbb szerző, akitől a Vígözvegyet és a Luxemburg grófját többször is nagy sikerrel játszották. Nem maradt el népszerűségben Kálmán Imre és Huszka Jenő sem. Kiemelkedett Kacson Pongrác János vitéz című daljátékának sikere. Később Zerkovitz Béla hódított az Aranyesővel és a Katonadologgal. A külföldi szerzők közül a művelt közönség fellobbanó igényének kielégítésére továbbra is szerepeltek a társulatok műsorán Shakespeare, Molière, Schiller művei. Shakespeare Rómeó és Júliája 4 alkalommal került színre, mellette csak Coriolánt, a Leart és a Velencei kalmárt láthatta a közönség. A Coriolán és a Lear Molnár György vendégjátéka alkalmából került színre 1878-ban. Molière vígjátékaiból ötöt láthattak az érdeklődők. Legtöbbször a Tartuffe-öt és a Fösvényt játszották. Schillertől a Haramiák és a Stuart Mária szerepelt a társulatok műsorán. Meg kell említenünk Goethe Faustjának és Szophoklész Elektrájának bemutatását. A kortárs szerzők közül Ibsen, Gorkij, Hauptmann színművei jelentek meg színpadjainkon. A korábbi műsorrétegekből még népszerűek Hirschfeld Tündérkastély, Raimund Tékozló című művei. A századforduló utolsó negyedétől a vígjátékot egyre inkább kiszorítják Offenbach, Millöcker, Suppé, Hervé, Lecocq, Planquette, Zeller, Goldfaden operettjei. Az előadás sikerében szerepet játszott a darabokat színházi produkcióvá szervező rendező személye is. Korszakunkban fokozatosan különült el szerepkörük. A rendezők egy része még játszik ugyan az előadásokban, de ez nem egyszer nehézségekkel jár. 1878-ban Völgyi társulatánál Prielle Péter volt a rendező, akinek tevékenységét különösen jutalomjátékán, a Shamil előadásán kifogásolták. Prielle, a színész ugyanis előadás közben rendezőként dirigálta a színpadon és a színpad mögött tartózkodó személyzetet egyaránt. 1884-ben Krecsányi Ignác rendezői és színészi erényeit egyaránt dicséri a kritika. Kedvelt társulatának azt is megbocsájtják, hogy a rendező a lámpák előtt is tanítja színészeit, súgva és mutatva nekik a tennivalókat. Legnagyobb erénye rendezéseinek az aprólékosság, s az, hogy minden idegszálával figyeli a közönséget és törekszik a 110