Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

földközi-tengeri hegemóniáért vívott harcban legfőbb vetélytársa volt - a török flottát vezérlő „Barbarosszának" (Kheir-Eddin). 54. - Don Juan d'

Austria - lásd 44. jegyzetet 55. - Francois de Bourbon, comte d'Enghien (1519-1546); francia hadvezér; I. Ferenc itáliai háborúiban tűnik ki; Cérisolesnál (1544. ápr. 14.) jelentős győzelmet arat a spanyolok felett. 56. - Emmanuel-Philibert, duc de Savoie (1528-1580); V Károly hadvezéreként részt vesz Metz ostromában (1552-53); majd Saint-Quentin-nél (1557. aug. 10.) súlyos csapást mér a franciák seregére, s a fővezért Anne de Montmorency-t is foglyul ejti; az itáliai háborúkat lezáró cateau-cambrésis-i béke (1559) „megerősítéseként" lép házasságra II. Henrik francia király húgával, Valois Margittal. 57. - Lamoral, Epnont ffófia, Gavre hercege (1522-1568); katonai pályafutását V Károly szolgálatában kezdi meg (itáliai hadjáratok, algíri expedíció, 1541); mint a lovasság vezére Saint-Quentin-nél és Gravelingen mellett is győzelmet arat (1557); érdemeiért II. Fülöp 1559-ben Flandria és Artois helytartójává nevezi ki; a spanyol abszolútizmus erőszakos katolicizmusával szembehelyezkedve, közreműködik a gyűlölt Granvella bíboros megbuktatásában; 1566 őszén, a Flandriában kirobbant képromboló mozgalom hatására viszont a protestánsok ellen lép fel; lojalitásában sem a spanyol udvar, s az új németalföldi helytrartó, Alba herceg sem bízik; Alba 1567. szeptember 9-én Brüsszelben elfogatja, s-a hírhedt „vértörvényszék" ítéletével -1568. június 5-én Hoorn gróffal együtt kivégezteti. 58. - Alessandró Farnese, Párma hercege (1546-1592); korának kiemelkedő spanyol hadvezére; 1578-tól Németalföld helytartója; katonai sikerei és taktikus diplomáciája folytán a déli - vallon - tartományokban a spanyol befolyást sikerül megszilárdítania; 1590-től beavatkozik a francia vallásháborkúba is - a katolikus Liga oldalán. 59. - Navarrai Henrik (1553-1610) - lásd 6. jegyzetet. 60. - Charles III., duc de Lorraine, „le Grand" (1543-1608); atyja, Lotharíngiai Ferenc halála (1545) után anyja (V. Károly unokahúga) gyámsága alá kerül; 1552-től II. Henrik udvarában nevelkedik, akinek „középső" leányával, Claude de France-szal (1547-15757) házasságra lép; 1559-től Lotharingia kormányzója; 1588-ban csatlakozik a katolikus Ligához; IV. Henrikkel - törvényes uralkodóként elismerve - 1594-ben köt békét. 61. - Charles-Emmanuel I., duc de Savoie (1562-1630); atyja (lásd 56. jegyzetet) halálával, 1580-tól Savoya nagyhercege; II. Fülöp lányával, Katalinnal lép házasságra. 62. - Az első vallásháború legjelentősebb és legvéresebb ütközete a dreux-i csata 1562. december 19-én zajlott le, s a katolikusok győzelmét hozta. La Noue, aki a hugenották soraiban harcolt, „Mémoires"-jában - a vereség okait kutatva - részletesen beszámol a csata lefolyásáról (i. m. Discours 26., 660-667. p. = „De six choses remarquables advenues á la bataille de Dreux.") A harc délután egy óra körül vette kezdetét, s - az erőviszonyok kiegyenlítettsége folytán (a hugenottáknál a lovasság, míg a katolikusoknál a gyalogság volt fölényben) szokatlan hevességgel, mintegy öt órán keresztül - kisebb megszakításokkal ugyan - az éjszaka beálltáig tombolt. La Noue maga is megjegyzi, hogy ilyen hosszú és véres ütközetre (hétezer ember esett el, köztük mintegy ötszáz nemes) a későbbiek folyamán már nem került sor. Mindkét fél veszteségei igen súlyosak voltak. A csatában elesett Jacques de Saint-André, DC. Károly tábornagya is, míg Anne de Montmorency, a királyi hadsereg fővezére, hugenotta fogságba került. Ugyancsak fogságba esett Louis de Condé, a hugenotta hadsereg főparancsnoka is. 63.-Vilmos, a „Hallgatag", Nassau grófja, Oránia hercege (1533-1584); a németalföldi függetlenségi mozgalom vezére; Holland, Zeeland, Utrecht és Franche-Comté tartományok helytartója; Alba rémuralma elől, amely - az 1566. évi képromboló mozgalom megfékezésével - a terjedő kálvinizmusnak kívánt gátat vetni, Dillenburgba vonul vissza; 1568-ban, Lajos fivérével indított németalföldi offenzfvájuk - a kezdeti sikerek után - kudarcba fulladt; 1572 augusztusában - a francia hugenották segítségével - 24.000 főnyi seregével újra betört Brabantba, majd Holland tartományba, ahol a felkelők vezérükké választották; 1573-ban a kálvinista hitre tér, majd 1574-ben Zeelandot is elfoglaja; 1576-ban, a genti pacifikációval, a németalföldi tartományokat a spanyolok ellen egyesíti; azonban Don Juan toleráns politikája és gembloux-i győzelme (1578. jan. 31.), majd Farnese taktikussága és katonai sikerei nyomán a déli katolikus tartományok ismét spanyol fennhatóság alá kerülnek; a hét északi tartomány viszont - az Utrechti Unióban egyesülve (1579) - 1581-ben függetlenül a spanyol koronától, s vezetőjükké Orániai Vilmost választják; széles látókörű, megfontolt politikus; a spanyolok merénylete végez vele (II. Fülöp vérdíjat tűz ki a fejére) Delft-ben 1584. júl. 10-én. 64. - Innocent Gentillet dauphiné-i protestáns jogtudós (Genfben halt meg 1595 körül) munkájáról van szó. Műve 1571-ben latinul jelent meg, majd 1576-ban franciául is ismertté vált - „Anti-Machiavelli"-ként - az alábbi címmel: „Discours sur les moyens de bien gouverner et maintenir en bonne paix un royaume ou autre principauté ...contre Nicolas Machiavel." 65. - V Ö.: Antalffy Gy.: Machiavelli és az állam tudománya. Bp. 1986. KJK 250. o. 102