Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

23.-E kapcsolat kezdeteit a kortárs Brantôme La Noue Anjou herceg táborában eltöltött időszakához (1573 márciusa) köti. La Rochelle elhúzódó, eredménytelen ostroma ugyanis hamarosan megosztotta Anjou tanácsadói környezetét, s egy újabb „hercegek pártja" létrejöttét eredményezte. A mérsékelt Montmorency-k ugyanis - Anjouval szemben - a bátyjára féltékeny Alençon herceget kívánták céljaiknak megnyerni, nem titkoltan benne látván a trón újabb várományosát is. Az 1574-ben létrejött „politikusok" pártja (Alençon és a két ifjabb Montmorency - „Damviile" -vezérletével, megnyervén az ifjabb Condé herceget is) a francia monarchia integritását tartván szem előtt - küzd a vallásbéke helyreállításáért. Külpolitikai koncepciójukat tekintve - Coligny követőiként - spanyolellenesek, s a németalföldi beavatkozás hívei voltak. Természetesen e „politikus" törekvések elsősorban Alençon politikai ambícióit szolgálták, mint ahogy ezt - többek között - németalföldi kalandor vállalkozása, s látványos antwerpeni kudarca (1583. jan. 17.) is bizonyította. La Noue és a „Politikusok" kapcsolatára vonatkozóan ugyancsak Brantôme szolgál adalékkal, miszerint 1576 októberében La Noue a „Monsieur (Alençon) megbízott követeként" az ő (Brantôme) éberségének és közbelépésének köszönhetően kerüli el a spanyolok merényletét. La Noue és a „Politikusok" kapcsolatára vonatkozóan lásd: Supple, J. J.: The role of François de La Noue in the siège of La Rochelle and the protestant alliance with the Mécontents. = Bibliothèque d'Humanisme et Renaissance, 1981. No. 1. 107-122. p. 24. - La Noue farsangi tervének valóra váltásához 1574. farsang utója, a húshagyókeddi (febr. 23.) vidám mulatság kínálta a kedvező alkalmat. Az álarcos mulatozást kihasználva, ugyancsak álruhás hugenottáivai végrehajtott meglepetésszerű akciójával a katolikusoktól számos várost sikerült visszafoglalnia. Ily módon Poitou, Saintonge, Dauphiné és Vivarais több erőssége (Fontenay-le-Comte, Rochefort, Lusignan, Pons, Melle, Saint-Jean d'Angéty) ismét a hugenották birtokába kerül. La Noue e farsangi akciójáról - mely az ötödik vallásháború kiváltója lett - lásd bővebben: Garrisson-Estebé, J.: Protestants du Midi. Toulouse, 1980.185-188. p. Aubigné, Agrippa d': Histoire Universelle. Paris, 1886-1909. tome IV 217-219. p. 25. -Bouillon (Guillaume de La Marck, duc de: 1563-1588); Sedan kormányzója. 26. -LongueviUe (Henri I., duc de: 1568-1595); Picardia kormányzója; Léonor d'Orléans királyi herceg (lásd. 19. jegyz.) fia. 27. - Charles de Lorraine, duc de Mayenne, lásd 9. jegyzetet. 28. - Mercoeur (Philippe-Emmanuel de Lorraine, duc de: 1558-1602); III. Henrik (a korábbi Anjou herceg) sógora, Bretagne kormányzója; a breton katolikusok vezére; 1599-ben a magyarországi törökellenes harcokban is részt vesz. 29. - Montaigne: Essais. Paris, 1972. tome 1-3. (éd.: P. Michel) Livre 2., XVII. 370-371. p. 30.-JászD.:i. m. 78. p. 31. - V Ö.: Jász D. i. m. 52. p. 32. - A hadművészet középkori és újkori klasszikusai, (bev.: Rázsó Gy.) Bp. 1974.24. p. 33. - Machiavelli, N.: A fejedelem. Bp. 1987. Európa XII. fejezet 66-67. p. 34. - V ö.: Jász D. i. m. 47. p. 35. - idézi Jász D.: i. m. 75. p. 36. - Wolfgang de Bavière (Zweibrücken), duc des Deux-Ponts (1526-1569); a protestáns bajor herceg Coligny-segély felhívására - 1569 márciusában indítja meg mintegy 26 000 főnyi zsoldos seregét a francia határra; vele tart Orániai Vilmos és Nassaui Lajos is, akik a francia hugenották segítségével szándékozták megindítani Németalföldön az újabb ellenoffenzívát. Deux-Ponts csapatai Burgundiát, Franche-Comté-t végigpusztítva, majd - a katolikusok megtévesztésével - a Loire-on átkelve, Limousin-ban, Saint-Yriex-nél egyesülnek a hugenotta sereggel. Deux-Ponts azonban néhány nappal előbb (1569. június 11-én), Limoges környékén (feltehetően gutaütésben) meghal. A kortársak tanúsága szerint „igen kövér volt és erősen ivott". yi.-Monüuc (Monluc) Blaise de (1502-1577); Franciaország marsallja; katonai tehetségével I. Ferenc itáliai hadjárataiban tűnik ki; jelentős érdemei voltak a cerisoles-i győzelemben (1544), Sienna védelmében (1555), majd Thionville ostromában (1558); a vallásháborúk kitörésével, a katolikusok hadvezéreként, Coligny ádáz ellenfele; miután Guyenne a hugenották birtokába kerül, visszahódítására megtorló hadjáratot indít 1569-ben; katonai érdemeiért 1574-ben III. Henrik marsaili rangra emeli; Kommentárjai („Commentaires de Messire Blaise de Monluc" Bordeaux, 1592.), amelyben életútját és gazdag katonai tapasztalatait összegzi, hamarosan népszerűvé váltak (IV Henrik a „katona bibliájának" tartotta). 38. - Bárczay O.: A hadügy fejlődésének története. Bp. 1895.2. köt. 297. p. 39. - A hadművészet... (bev. Rázsó Gy.) Bp. 1974.33. p. 99