Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében
Kastély szavakkal fordítja. Ez a szó klasszikus jelentésének is megfelel, hiszen a castellum — kastély legfeljebb variánsa a munitio vagy arx szavaknak. A kérdés ilyen részletes elemzése egyébként azért is fontos, mert a műfordítások nem így, s nem is egyformán értelmezték Janus epigrammáját. Az építkezés mivoltának a meghatározása szempontjából fontos még a „septum" szó értelmezése is. Weöres Sándor „sánc-öv"-re, Hegedűs István és Geréb László viszont „akol"-ra fordítja. Az utóbbi értelmezés elfogadása esetén, a címben meghatározott rendeltetésű „munitio"-val ellentétben is, elsősorban a templomra, tehát a Székesegyházra kellene gondolnunk. A szó használata ugyan ezt az értelmezést (akol — egyház) is megengedi, miként például az „irruere in septa ovium" (Pápai Páriz: A' juh akolra reámenni) frázisban. A saeptum római, klasszikus értelmezése azonban bekerített, sánccal, fallal körülvett létesítmény. Weöres Sándor fordítása tehát a szó eredeti jelentése tekintetében kifogástalan. Viszont azt is számításba kell vennünk, hogy a „munitio" és a „saeptum" szavak gyakran szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mint például az „urbem munitionibus sepire" (a várost védőfallal körülvenni) szóösszetételben is. Figyelemre méltó még az is, hogy a „saeptum" a klasszikus római nyelvben azt a kezdetben fából, majd pedig kőből, márványból épített kerítést, illetve falat jelentette, amely a Mars mezején a comitia (népgyűlések) számára fenntartott területet körülvette. 9 így a „septum" szónak Janus epigrammájában való előfordulása talán még arra is utalhatna, hogy Vitéz János palotájának, a kilátótornyának a helyiségei a humanista összejövetelek, a szimpozionok céljait is szolgálták. A Galeotto leírta, s Kardos Tibor által ismertetett Esztergomi Symposion is ezekben a helyiségekben történhetett. 10 Regiomontanus, mint mondottuk, a vár folyamatban lévő helyreállításáról, míg Janus Pannonius epigrammája már befejezett építkezésekről szól. A két hivatkozás látszólagos ellentmondásából arra következtethetünk, hogy ezt a verset a Vitéz-féle építkezések egy már befejezett, s feltehetően legfontosabb és legszebb részére, az egykori királyi palotához csatlakozó dunai oldalon emelt, bástyaszerű Kilátótoronyra, a mellette elterülő függőkertre, valamint a föléjük emelkedő loggiás, Szép Palotára vonatkoztathatjuk. Ehhez még hozzá vesszük a palotaudvarba nyíló új, vörösmárvány kaput, amelynek létezéséről, s Vitéz János általi építtetéséről az alábbiakban számolunk be részletesebben. A nemrégiben megtalált, ún. Sevillai-kódexben került elő Janus Pannoniusnak Vitéz János halhatatlan nagyságáról írt legszebb verse, a János Henrikhez, a germán költőhöz 1470-ben írt elégiája, amelyben magasztaló sorok szólnak Vitéz János pompás esztergomi palotájáról is. Janus Pannonius ebben a költeményében arra szólítja fel német költőtársát, az egyelőre ismeretlen Henriket, hogy Ha arra készülsz, Henrik, hogy magasztaló Verssel köszöntsd a főpapot. 97
