Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében

Míg Pannónia nagy jogarát ő fogja kezében, Mátyás, híres atyját hűn követő ifiú, János a pásztor e sánc-övet építtette vigyázón: Hímes rétjéről el ne vigyék juhait. Gondosságaiért, Péter, magas ég-kapu őre, Tárd ki a pásztornak s nyájnak a csillag-utat. (Weöres Sándor fordítása) Az epigramma eredeti címéből az következik, hogy ez a vers az esztergomi vár erődítményeiről — de munitionibus — szól. Regiomontanus előbb idézett közlése is a várra vonatkozik, a két építészettörténeti adaléknak is tekinthető megemlékezés között azonban mégis bizonyos különbség mutatkozik. Regiomontanus ugyanis elsősorban a helyreállításról, mégpedig folyamatos helyreállításról — „restitutionem assiduam" — beszél, még Janus Pannonius „constructs" szóhasználatából elsősorban új építkezésekre kell gondolnunk. Bonfini és az utána következő szerzők értesülései utólagosak, míg Regiomontanus és Janus Pannonius nemcsak kortársak, de egyúttal szemtanúk is voltak, ezért soraikat és szavaikat különös gonddal kell mérlegelnünk. Nem valószínű, hogy Széchy Dénes után elhanyagolt állapotban maradt volna az erődítmény, legfeljebb arra következtethetünk, hogy az általa folytatott helyreállítások, s illetőleg új építkezések, miként ez a Székesegyház esetében is történt, halála előtt nem fejeződtek be. Regiomontanusnak feltétlenül hitelt kell adnunk, és soraiból bízvást vonhatjuk le azt a következtetést, hogy Vitéz János a várfalakon, azok tornyain, bástyáin is végeztetett helyreállítási, javítási munkákat. Tudjuk azonban, hogy a Bonfini által oly sommásan megírt és jellemzett Vitéz-féle építkezések részben a régebbi, román kori, s ekkor már elavult épületek átalakítását, bővítését is jelentették. Ezek az átalakítások azonban oly nagymérvűek voltak, hogy Vitéz János Bonfini által ismertetett építkezéseit valójában és lényegében új alkotásoknak, Janus Pannonius kifejezésére utalva, a saját „konstrukcióidnak tekinthetjük. Regiomontanus közlését tehát az erődítmény egészén javításra szoruló, esetleg megerősítendő helyeken végzett munkálatokra, Janus Pannonius epigrammáját pedig elsősorban a vár erődítményrendszerébe is szorosan bele illeszkedő loggiás, függőkertes, és hatalmas Kilátótoronnyal is ellátott Szép Palotára vonatkoztathatjuk. Hogy ezt Janus is így értelmezhette, az kétségtelennek tűnhetik nemcsak a „constructis" és „munitionibus" kifejezésekből, hanem az epigramma egyéb építészeti vonatkozású szavaiból is. A „munitio" elsősorban a magyar „erődítmény" szónak a megfelelője, de tágabban is értelmezhető. Elég e tekintetben a középkori magyar templom- és kastély-erődítményekre gondolni. A latin munitio-t tehát ez esetben castellumnak, sőt leszűkítve palatium-nak is értelmezhetjük. Utalhatunk e felfogásunk megerősítése érdekében arra is, hogy a későbbi keletkezésű, de bizonyára régebbi hagyományokat is őrző Pápai Páriz szótár a „Munitio "-t az Erősség, Vár, 96