Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Vékony Gábor: Koroling birodalom „délkeleti” határvédelme kérdéséhez
vidékkel való szoros, fentebb is bemutatott kapcsolatára utal. Ugyanez a szoros kapcsolat adatolt egy Lafnitz melletti, a Rába-grófság 65 területén történő birtokadományozás kapcsán, amikor az oklevél szerint a birtok „in Pannónia" fekszik. 66 Nincs adatunk arra, hogy ez a Bécsi erdő és a Rába között lévő területi egység nem a Karoling védővonal keleti lezárása lett volna. Schünemann, aki ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozott, úgy látja, hogy a Rábától keletre feküdt két regensburgi birtok, egy bizonyos Hitto apát birtoka és a Wilhelm-fiak birtokai. 67 A második eset, 68 mint maga megjegyzi, 69 bizonytalan, legalábbis a szövegrész egyszerűen „keleten, a Rábánál" értelemben fordítható, így a további vizsgálatból kiesik. Ami a Wilhelm-fiak birtokait illeti, az Ann. Fúld. V ad a. 884. a köztük és Svatopluk között dúló háború kapcsán valóban azt írja, hogy „Pannónia de Hraba flumine ad Orientem tota deleta est". 70 Csakhogy a szöveg gondosabb olvasásánál kiderül, hogy ez a hely nem a mai földrajzi szemlélet alapján értékelendő. A háborúban Svatopluk Arbo szövetségeseként vesz részt a Wilhelm-fiak és az őket támogató Arnulf ellen. 882-ben, mint fentebb láttuk, Svatopluk serege elpusztítja az „ebersburgi" grófság területét, a Dunán túlra küldött „kémei" a Wilhelm-fiak birtokait égetik fel. 71 Ezek a birtokok viszont Perschling kivételével 72 Karinthiában 73 és a Priwináékkal való rokonság 74 következtében feltehetően a Priwina dukátus területén feküdtek. 75 Az életben maradt Wilhelm-fiak ekkor Arnulfhoz menekültek Pannoniába, azaz az Arnulf által uralt Karinthiába 76 és a volt Priwina dukátusba, amit ekkor Arnulf közvetlenül kormányzott. 77 Svatopluk előbb követeket küld Arnulfhoz, majd nagy sereggel Pannónia nagy részét elpusztítja 883-ban, 78 884-ben pedig újra Pannoniára, Arnulf regnumára támad. A hazatérő morva sereget ekkor a Wilhelm-fi Megingoz és Papo megtámadják, de szerencsétlenül a Rábában végzik életüket, egy Berthold comes testvére pedig másokkal „a Sclavanis tentus est". 79 Ezután következik a Pannónia elpusztításáról szóló idézett hely, s hogy semmilyen formában nem vonatkozik a Rábától keletre elterülő vidékre, hanem az Arnulf által uralt Karinthiára és egykori Priwina-dukátusra (amelyek területe külön, más adatokból meghatározható), tehát a Rábától D—DK-re fekvő területre, az világosan kiderül a szövegrész összefügő olvasásából. Arbo grófságaiból a morva támadások csak az „ebersburgit" érintették, amit a Wilhelm-fiak elfoglaltak. Nyilvánvaló, hogy Svatopluk nem pusztította szövetségese területét, így a Rábától Ny-ra, É-ra levő részek sértetlenül maradtak. Úgy tűnik egyébként, hogy a morva csapatok keresztül sem vonultak ezen a területen, 884-ben ugyanis biztosan a Rába mellett térnek vissza Moráviába (supra Danubium), ezzel magyarázható értelemszerűen, hogy Megingoz és Papo a Rábába fulladtak menekülés közben. Külön figyelmet érdemel az Ann. Fúld. által használt Sclavanus népnév. Az évkönyv ti. következetesen Sclavus-t használ, ha a morvákról kerül szó, 80 az említett alak így rájuk nem vonatkozik. Mint alább látni fogjuk, a Zala—Rába —Marcal közé helyezhető egy szlovén határvidék, itt nyilván ennek lakóiról van szó, az évkönyv által használt névalak is szlovénekre utal. Schünemann harmadik, elsőként említett adata 81 biztosan nem a Rába nyugati oldalára vonatkozható, de mivel itt egy eredeti Kocel birtokról van 47
