Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Turi Róbert: A kisbéri nyelvjárás hangtani vizsgálata

[és~ráspu is]. — A köznyelvi or: nyelvjárási ó csak a -szór és -kor ragban jelentkezik: haccó, mikó, ötkó, vacsorakó stb. — A köznyelvi ah nyelvjárási ó csak a szórna 'szalma' esetében adatolható. Az á utáni o-záshoz tartozóan a példák száma növelhető, de ebben az esetben mindig figyelembe kell vennünk az / kiesése miatt bekövetkező pótlónyúlást: lábbó 'lábbal', vellávó 'villával'. Kny.-i ó Nyj.-i Példák ú : hásztú, istálóbú, lórú, mijúta stb. u : árogbul, torul, uttul A köznyelvi ol, oj, oly: nyelvjárási ó megfeleléssel kapcsolatban a következő megállapításokat tehetjük: Olyan esetekben, amikor az oh ó viszony áll fenn: a) szó belsejében polifonémikus megoldás a jellemző: kódis, ódal, óvás, szógáll, tóvaj stb. Ugyancsak hasonló a megoldás az Imre Samu által is említett nyóc és kóbász esetében is [i. m. 130. lap]. b) szóvégen az Imre Samu által [i. m. 130. lap) példaként említett jászó, akó 'akol' kisbéri ejtése ugyanilyen. A pokol nyelvjárási megvalósulása pokó. A köznyelvi oj, [oly]: nyelvjárási ó megfelelésre csak egy-két adat található a tárgyalt nyelvjárásban: kifót 'kifolyt', Káró 'Károly', konkó 'konkoly'. Nyj.-i ö Kny.-i Az ő gyakorisága Kny.-i Példák ő : őriz~őröz, ismerős ~ ösmerős, mezző öl, öj, oly : gyümőcs, m'égöte, szemődök, tör kő stb. eh ejt ely : esző, gërëndo 'gerendely', zsindő 'zsindely', vindö 'vindely, bödön' -szőr : öccő 'ötször' -[h]öz : szérühő~ szürühő, tüszhö, vödörhő -[h]ez : emberhő, szekérhő, vetíshő Nyj.-i Példák ü : kű, lű, kerbű 'kertből', kitű 'kitől' ü : hegybül, mitül, tüled ö : szöllő [egyetlen adat] i : iket 'őket', itet 'őt' A köznyelvi öl, öj, öly: nyelvjárási ő[l\ viszonya a kisbéri nyelvjárásban polifonémikus megoldású a következő szavakban: betőtt, fenékfőd, főső,fővettetis, föfüstöt~főfüstűt, gyümőcs, kitőtteni, ködök 'köldök', őtözik, szemődök, vőgyes, ződ stb. — Az -/ igeképző kieséséből eredő pótlónyúlás esetén az esetek többségében ü jelentkezik: gyelűt 'jelölt', pörzsűtt, füstű stb. — Az -/ igei személyrag általában kiesik, ilyenkor a megoldás: esző, t'észö, vesző stb. Az -/ 152