Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében

Ujjongó és elragadtatott hangja ellenére sem érzünk semmi túlzást Janus epigrammájában. Valóban oly nagy jelentőségű eseménnyé vált ez, amelyhez hasonlót keveset találunk az esztergomi érsekség alkotó egyéniségekben egyáltalán nem szűkölködő, gazdag és változatos történetében. Janus dicsőítő, szinte himnikus hangú versében — úgy érezzük — semmiképpen sem a nagybátyja és legfőbb patrónusa iránti hála, hanem az a biztos tudat kap szárnyra, amely előre látta, hogy Vitéz János jól kiérlelt, szervesen felépített programmal foglalta el az „érseki méltóság főszékét", s hogy ebben a nagy méltóságában és hatalmában mily nagyszerű alkotásokat fog létrehozni. Az elégiák, epigrammák és levelek, amelyeket Janus Vitézhez írt, vagy amelyekben megemlékezik róla, azt is megmutatják, hogy ő maga is részese, sőt előmozdítója volt nagybátyja tudományos, humanista törekvéseinek, s nemcsak hogy figyelemmel kísérte az ő építészeti és művészeti alkotásait, hanem azok előkészítésében, gondolati felépítésében maga is közreműködött.

3 Az esztergomi érseki stallumban, a főkancellári tisztséggel egyetemben, az országnak a király után a legfőbb méltósága és legnagyobb hatalma került Vitéz János kezébe. Egyúttal a korábbiaknál jóval nagyobb anyagi lehetőségek is megnyíltak számára. Köztudott dolog, hogy Vitéz János a maga egyházi és világi hatalmát, rendkívül nagy műveltségét, sokrétű tudományos felkészültségét, s minden gazdasági-anyagi lehetőségét az ország javára, könyvtárának céltudatos fejlesztésére, a tudományok és művészetek támogatására és művelésére, így az Academia Istropolitana alapítására és fenntartására, matematikai és asztronómiai, valamint egyéb természettudományos jellegű, köztük — hogy úgy mondjuk — embertani művek kidolgoztatására és megíratására, csillagászati obszervatóriumának felszerelésére, s mindezekkel szorosan összefüggő, nagyszabású építészeti és képzőművészeti alkotásokra fordította.

4 Azokról az esztergomi építészeti és művészeti alkotásokról, amelyek az ő akaratából és áldozatkészségéből születtek, a legrészletesebb és legmegbízhatóbb — bár meglehetősen tömörre fogott — tájékoztatást Mátyás király olasz történetírója, Antonio Bonfini szolgáltatja. A Rerum Ungaricarum Decadesben, a Mátyás király elleni összeesküvést, valamint annak leverését ismertetvén, Bonfini nagy elismeréssel méltatja Vitéz János rendkívüli egyéniségét, s az esztergomi várban való építkezéseiről, s azok művészi kiképzéséről, díszítéséről az alábbiakat adja elő: „Az érseki méltóságra rendkívül rátermett férfiú volt, ti. igen tágas ebédlőpalotát épített a várban, az ebédlőpalota előtt pedig kettős erkéllyel, emelvénynyel kimagasló pompás sétateret épített vörös márványból. A palota elejére a Szibillák kápolnáját építette, művészi boltozatos tetővel, ahol minden Szibillát meg lehetett találni. Az ebédlőpalotában sorrendben nemcsak Magyarország királyait, hanem a szkíta ősapákat is fel lehetett ismerni. Továbbá meleg és hideg fürdőszobákat, és kettős kertet emelt, melyet díszkosarakkal ékesített, és egy magasabb szintű sétatérrel fogott körül. A kettő között a szikla mellett kerek tornyot emeltetett, amely különféle ebédlőkké és lakószobákká volt felosztva, felül pedig különböző színű ablaküvegekkel díszítve, és mivel nem akarta, hogy a lakás, a ház üresen álljon, azért majdnem mindig benne lakott, 94