Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Szatmári Sarolta: Kályhacsempék a tati várból I.

a torony (fűtőtér) sokszögű téglamagja épült. A fűtőtér első sorának csempéit (4) úgy építettük, hogy alájuk a két nagy szerkezeti egységet elválasztó párkányozott fedőlapokat becsúsztathassuk. Ily módon azokat semmilyen súly nem terheli. A legnagyobb problémát a tető gúlájának megépítése jelentette. Az eredeti kályhán a tetőcsempék az angyalos csempék hátára támaszkodhattak. Kiegészített csempékről lévén szó, ezt a megoldást nem vállalhattuk. A tető kúpjának megfelelő vasszerkezetet építettünk, erre felszereltük a tetőcsempéket, majd az egész egységet ráültettük a fűtőtér belső téglamagjára. Az utolsó fázisban kerültek fel az angyalos csempékre a keresztrózsák, valamint a tetőcsúcsra a nagy keresztrózsa. ifj. Kerti Károly Jegyzetek 1 A vár középkori részének legpontosabb XVI. századi ábrázolása Giulio Turco alaprajza, mely egy négy saroktornyos, belső kerengővel körülvett udvarral ellátott épületre utal, a keleti torony mellett kápolnával. Az ásatás részben igazolta, részben módosította ezt az alaprajzot, mely a többszöri átépítéssel magyarázható. Az alaprajzról ld. Sch. Pusztai Ilona: A tatai vár 1569— 72-ből származó alaprajza. KMK I. 1969. 263—272. old. 2 A XVIII—

XIX. század átépítések a ma álló épületen belül teljesen eltüntették a régészeti rétegeket. A földszinten elhelyezett Eszterházy-féle lóistálló csatornáival és építményeivel megbolygatva, csak a keleti szárnyban került elő egy XIV. századi falvonulat. Ld. B. Szatmári Sarolta: Előzetes jelentés a tatai vár ásatásáról. Arch. Ért. 1974. I. 45—53. o. 3 Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon I. (A lovagalakos kályha és hatása) Bud. Rég. XVIII. 1958. 252—277. Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon II. Bud. Rég. XXII. 1971. o. 4 Ld. 3 jegyzet I. 89. kép Kozák Károly: Az egri vár középkori palotájának gótikus és reneszánsz kályhái EMÉ III. 1965. 3—6. kép. 5 Ld. 3. jegyzet I. 76. kép 6 Magyar Kálmán: A középkori Báthory várkastélyok kályháiról. Művészettört. Ért. 1976. 2. 101, 106. Magyar Kálmán: A nyírbátori Báthori várkastély címerábrázolásos kályháiról. Arch. Ért. 1975. 117—132. J. Michna: Archeologische Nachweise der mährisch — ungarisch Bereich im 15. JH. FA 25. Bp. 1974. 179—203. 7 Voit Pál: Kerámika történeti tanulmányok. Művészettörténeti Értesítő. 1954. 113—122. J. Ringler: Tiroler Hafnerkunst. Insbruck, 1965. 33—37. o. A tiroli keramikusok, kályhások nevei is ismertek, ezek alkotásai fontos kereskedelmi áruk lehettek, de arra is van adat, hogy a mesterek vándoroltak. Az itteni mintakincs egyedi és profán anyaga egységét és változatosságát is ez okozza, valamint az egységes grafikai előzmény, különösen E. S. mester lapjai. 8 Holl I. i. m. (1958) 97. kép. 9 Walcher Molthein: Deutsche keramik in Figdorsammlung, Wien 1909. 118. old. 10 Berkovics Ilona: Magyar kódexek a XI—

XVI. században. Bp. 1965. 53. Hoffman Edith: Régi bibliofitek. Bp. 1929. V. t. Albert Broeckler: Deutschen Buchmalerei der Gotik Königstein in Taums, 1966. 50. kép. (Der Stammlam. Christi um. 1450. 11 Bárczy Oszkár: A heraldika kézikönyve. Bp. 1897. 98, 233. o. Fejér—Pataki: Magyar címeres emlékek, Bp. 1902. 58. o. XX. tábla. 89