Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Szatmári Sarolta: Kályhacsempék a tati várból I.

későgótika minden jelentős építészeti motívumát magán viselő kályhatípusa ekkor még egy királyi várban is megfelelő díszítő és fűtő alkalmatosság lehetett. A kályha felállításához speciális darabokat is gyártottak (ilyen a sarokmegoldás, a kis királynő alak). Mátyás kori felállításra utalna az a körülmény is, hogy a töredékek együtt kerültek elő az 1480-as és azon túli évek színes, vegyesmázas kályháinak töredékeivel, reneszánsz bútorveretekkel, velencei üvegek töredékeivel. A kályhák Mátyás kori együttes használata legalábbis bizonyítható. A kályhákra kerülő címerek (így karinthiai, ausztriai címerek) nem ellenkeztek Mátyás korai céljaival sem. Karinthiával korán jók a kapcsolatai. 1469— 71-ben megnyitják a karinthiai várakat Mátyás előtt.

26 Magyar Kálmán a lovagalakos körbe sorolja a címeres, íves keretelésű csempetípusokat, melyen karinthiai és cseh címerek vannak.

27 A kis címerek a negatívok szerves részeiként kerültek a kályhára. A lovagalakos kályha grafikus előzményeit nem ismerjük. A Ny-i analógiák közül az oroszlános csempék gyakori előfordulásával találkozunk. Rosemarie Franz Peter Harthlieb műhelyéhez kapcsolja a svájci bázeli, zürichi darabokat.

28 Azonos megoldású lovagalakos agyagnegatív Heilbroonn-ban került elő.

29 A rozettás, mérműves, főként áttört előlapú dongáshátú csempék viszont csak egészen leegyszerűsített változatban fordulnak elő a lindau-i, meisseni, drezdai, erfurti darabokon. A lovagalakos csempék ábrázolásbeli előzményeit a középkori lovaspecséteken kell keresnünk. A XII. századi osztrák, angol, francia lovaspecsétek mellett a XIII—

XIV. században a magyarországi anyagban is előfordulnak.

30 A lovaspecsétet a királyok hűbér jogon birtokolt országai után használták. Használatuk fénykora a XV. század első fele, ez mint minta, a pecsétkészítő ötvösöktől kerülhetett a kályhák negatívjainak faragóihoz. A lovagalakos kályhák ötvösmunkákkal, konkréten a Suky kehellyel való kapcsolatát már Pál Endre is kimutatta.

31 A kehely nódusának és talpának építészeti formákat utánzó keretei megegyeznek a kályhacsempék szamárhátíves, fiálés, baldachinos részleteivel. A szamárhátív, wimperga, baldachin a XV. század első felében megjelenő elemek, de uralkodóvá Hans Puchsbaum bécsi iskolájának XV. század közepe körüli stílusához kapcsolódnak leginkább.

32 Ez a budai V. László-féle okleveles anyaggal bizonyított építkezés esetében egyidejűségét jelent, a vidéki építkezéseknél, még ha királyiak is, kis késéssel kell számolnunk. Mátyás korai építkezéseire még a gazdag későgótikus elemek felhasználása jellemző Erdélyben, a Felvidéken és Tatán is. A címertartó angyalok megjelenése a magyar heraldikában a XIV. század második felére tehető és szintén pecséteken jelenik meg először. Zsigmond király 1397. pecsétjén, majd Kassa címerén királyi kegy jeleként.

33 A két címert tartó angyalok Mária és Erzsébet királynő pecsétjén jelentkeznek.

34 Legközelebbi párhuzama azonban az álló, hosszúredős ruhájú angyalnak Ciliéi Ulrich (1445) pecsétjéből való.

35 (XXIV. t. 2.) Kályhánk angyalainak fej ábrázolása teljesen más. A lovagalakos kályhán csigás hajú, keresztes fejdí83