Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Vékony Gábor: Koroling birodalom „délkeleti” határvédelme kérdéséhez
ecclesia Minigonis között feküdt ecclesia Ellodis, amit a Schönau környékén fekvő eccl. Minigonishoz menet a Gyöngyös—Zöbern folyása mentén érhettek el. Eccl. Ellodis félúton, a Gyöngyös és Zöbern találkozásánál, Langeck, Gerisdorf környékén lehetett. Langeck névalakjai 1390: Longau al. nom. Langerth, 1397: Lomnyk, 1492: Longek, 1519: Londeek, 1538: Londek (Csonki, II. 772J. A legkorábbi, változatként feltűnő Langerth név pedig alighanem éppen eccl. Ellodis emlékét őrzi. A IX— X. században e helyet Ellodinchirichun>Ellodenkirchen alakban ismerhették, ebből z , Ellodenkirchen>ze Lodenkirchen elvonással származott a Lodenkirxen>Lo nkirxen> Lo'nkirxen, amiből a XIII. században egy magyar Lonkirken~Lonkirxen, nyíltabbá válással Lankërkën ~ Lankërxën származik, amiből — az alakot locativusnak érezvén — elvonták a Lankèrk~Lankèrx alakot, amelyben a -k- a megelőző -n- hatására zöngésült, így adódott egy Langerk ~ Langerx, amit 1390-ben Langerth-ként rögzítenek. (Megjegyzendő, hogy az 1397-ben feljegyzett Lomnyk szláv eredetű (vö. lomi>) amiből népetimológiával alakulhatott a Langeck név.) Eccl. Ellodis — fentiek szerint — a mai Langeck-kel azonosítható. Eccl. Minigonis után következő birtok Kundpoldesdort. Az Arnulphinumban utána az „ad Rapam, Sabaria civitas, sicca Sabaria, Peininchaha" sor következik, Sabaria civitas helyét (Szombathely) ismerjük (Tóth, VSz 1972. 246), ez előtt pedig egy Rábánál fekvő birtokot kell keresnünk. Ezekből, s a fentebb meghatározott pontokból nyilvánvaló, hogy (Schönau) eccl. Minigonis után a birtokbejárás DNy-i irányban folytatódik, ez eddig járt utakat nem használva közelítettek a Rábához, de a Pinka mellett nem mehettek, mert akkor biztosan érintik Peininchaha—Peinihha-t. így a bejárás útja csak a Lafhitz felé haladhat, s a Lafnitz mellett egészen délen, Stegersbach környékén érinti Kundpoldesdorfot; a Strem mellett folytatódhat a Rábáig, ahol — Körmendnél vagy attól valamivel keletre — az „ad Rapam" fekvő birtokot kereshetjük. Innét a Borostyán úton haladva Sabaria civitas kapcsolható a birtoksorba. A vártól nem messze fekszik Savaria sicca. Tóth E. mutatta ki, hogy a Gyöngyös Gencsapáti és Gyöngyöshermán közötti szakasza csatorna, amit a római korban készítettek (VSz 1972. 240. skk.). Egy gondozatlan csatorna viszont rövid időn belül feltöltődik, elsekélyesedik, a Gyöngyösnek ezt a szakaszát könnyű is volt eltömni, mint ifj. Jurisich Miklós 1570-ben meg is tette (uo. 233.). Egy rómaiak által ásott csatorna a IX. századra bizonyosan olyan állapotba kerül, hogy illik rá a „sicca" jelző. Ezért Savaria sicca e csatornaszakasz mellett keresendő, az Arnulphinum sorrendje miatt Szombathelytől északra, azaz Gencsapáti környékén. (Utóbb Tóth E., FA 27. 1976. 101—112. az újkorban kiapadó természetes meder — a mai Perint — mellett keresi a birtokot.) E ponttól továbbhaladva a Pinka legközelebb eső pontját érintik (egyébként érinthették volna eccl. Minigonisból Kundpoldesdorfba vagy innét a Rába felé menet), vagyis Felsőcsatár környékére jutnak. Peinihha egyéb azonosításai (pl. Pinkafelddel, vö. Koller, H.: Bgl. Hbl. 26. 1964. 61. skk. az eccl. Minigonis—Kundpoldesdorf közötti úton!) ezzel alighanem elesnek, s elemzésünk legalábbis kétségessé teszi az eddigi, névazonosításokra építő lokalizációkat. 108 Anna. regni franc, ad a. 805., ed. Kurze, p. 119. 109 Olajos T., AT 16. (1969) 87. skk. Az onogur>wangar(\) származtatáshoz csak annyit jegyeznék meg, hogy a ^-protézis csuvasos jellegzetesség (Scerbak, A. M.: Sravnitel'naja fonetika tjurkskix jazykov. Leningrad 1970. 179—180.), amely feltűnik átvett magyar szavakban (pl. vályú <pt. olug), s megvan a dunai bolgárok nyelvében vecem 'dritte' pt. üc 'drei', így nem kell a szlávból magyarázni (mint Olajos, im. 89. teszi), ahogy az első szótag -a-ját sem, mert, mint a vályú példája mutatja (-a-!), mindkét szóban olyan csuvasos nyelvjárással kell számolnunk, amelyben o- > va- átalakulás történt. A második szótag -a-ja éppen ezért problematikus, hacsak dunai bolgár példák alapján (trakan<tarqan, KOOAovßg(os) <qulu(a)bur) egy vangur>vangr; alakot fel nem teszünk, s akkor a német wangar- második -a-ja ugyanolyan betoldódott hang, mint az ungar ( < ószl. çgrb) -a-ja. 110 Bgl. Hbl. 14 (1952) 150. skk. 111 Wiedemann, Trad. Hstf. Rburg. Nr. 10. 112 MitschaMärheim, H., im. 152. 113 Váczy P., SSz 24 (1970) 304/63. j. 114 Ann. s. Emmer. Ratisp. mai. ad a. 805., MG SS I. 93. 115 Vö. Sós, Mg. szl. nép. 100., aki ugyan félreérti MitschaMärheimet, Bgl. Hbl. 14 (1952) 150. 116 MitschaMärheim, im. 151. 69
