Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Vékony Gábor: Koroling birodalom „délkeleti” határvédelme kérdéséhez

lam" ill. „ad Sala" és az „ad Velih" ill. „ad Weligam" kitételek használhatók fel. Utóbbi ugyan közelebbről nem határozható meg,

256 azonban Gundbato javainak elhelyezkedését egyértelműen rögzítik a Quartinaha és Sala nevek, éspedig valahová a mai Zalaegerszeg környékére. Ebből a körülményből annak is ki kell derülnie, hogy az „ad Quartinaha iuxta Bilisaseo" kifejezésben a „iuxta Bilisaseo" nem jelent szorosabb meghatározást (ill. legfeljebb Regensburgból szemlélve az). A Bilisaseo nevet ugyanis a Balatonnal, annak korábbi Pelissa~Pelso nevével szokás azonosítani,

257 tekintve, hogy a bajor b ebben az időben már p-nek hangzik és seo = see. Ha itt a Pelissa~ Bilisaseo azonosság valószínű is, noha Melich, HonfMg érdekes módon nem méltatja figyelemre, Kocel egy 86l-es, Freisingnek történő adományozásánál „prope Pilozsuue in uilla que dicitur Uuampaldi",

258 a Balaton Pelissa nevével történő azonosítás már aligha jöhet számba, ezt a -z- hang és a név -uue (>-au) végződése egyértelműen kizárja. Gundbato, korábban Kocel által Regensburgnak adományozott új birtoka csak megközelítőleg rögzíthető. Korábbiakban láttuk, hogy a 880-as évek elejének morva pusztításaitól, ill. szlovén dúlásaitól csak a Svatoplukkal szövetséges Arbo grófsága és az alája rendelt Rába-grófság maradt érintetlen. A pannóniai szlovének támadásainak leginkább kitett terület a Rábától délre eső vidék volt, így ennek népessége szenvedhette meg leginkább azt, ill. keresett menedéket a támadások elől. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó, hogy Gundbato Ambricho püspöktől parancsot kap Szt. Emmeram Rábán túlra menekült szolgáinak visszatelepítésére.

259 Fentiek fényében egészen természetes, hogy ebben az esetben a Rába-grófság területére menekült emberekről van szó, hiszen ez a terület (viszonylag) mentes maradt a háborús időszak veszedelmeitől. így kapott adataink meghatározzák a birtokcsere közelebbi időpontját is, az ugyanis nézetünk szerint 883-ra tehető. Abból a körülményből ugyanis, hogy Arnulf a csere első rögzítésekor „filius regalis", míg másodszor duxként szerepel, nem szükséges az első időpontot apja (Karlmann) életére tennünk.

260 Arnulf ugyanis még apja életében megkapja Karinthiát,

261 így annak már akkor duxa, s mint ilyen szerepel a regensburgi lib. traditionum első említésekor (domino suo, se. Gundbatonis). Éppen a „filius regalis" „filius regis" helyett amellett szólhat, hogy a birtokcsere Arnulf apjának halála, tehát 880 után történt. Erre mutat továbbá az is, hogy az első és második adományozás között aligha telhetett el nagyobb időszak. A második adományozás ugyanis azzal magyarázható, hogy a csere végrehajtására nem került sor, ezt pedig a 880-as évek elejének háborús bizonytalanságai okozhatták. Mivel a második adományozásnál említett Hitto regensburgi szereplése 883 elé nem tehető,

262 884-ben viszont aligha történhet meg Arnulf jelenlétében a véres pannóniai háború miatt,

263 azt valószínűleg 885-re helyezhetjük. A nyolcvanas évek háborúját egyetlen rövidebb békeszakasz töri meg, 883-ban, amikor Svatopluk követei Arnulfnál járnak,

264 ekkor történhet első ízben Gundbato és Renensburg között a birtokcsere, ami — úgy tűnik — valamilyen kapcsolatban lehet Regensburg ugyanebben az időben történő pannóniai birtokrendezéseivel.

265 A birtokcserék keltezéseiből a történeti öszszefüggéseken keresztül nyilvánvaló, hogy a Kocel által egykor Regensburg62