Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
V. Vadász Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez Lenhardt György magángyűjteményei I.
ket mutat a II. t. 1. sz. kis kétfülű urna is. Mivel a veszprémi csoport és az esztergomi csoport vértesaljai temetőiben a díszítetlen füles bögrék előfordulási aránya igen alacsony, minden bizonnyal magyarádi kapcsolatokra vezethető vissza ezek nagyobb száma a Duna D-i partja mentén levő temetőkben. A regálási példányokhoz hasonlók (IV. t. 5—6.) előfordulnak a régi dunaalmási anyagban 52 , a Szőny-magtári temető újonnan feltárt sírjaiban, a D-szlovákiai mészbetétes temetőkben 53 és magyarádi lelőhelyeken 54 . A regálási temető közismert egyedi darabja a kis madár alakú csörgőedény (VII. t. 1—3.), melynek kapcsolatait Bóna már elemezte 55 . Lenhardt György feljegyzései szerint a 165. sz. urnával (II. t. 6.) együtt került elő, hamvasztásos urnasírból (ez az egyetlen leletösszefüggés, melyről tudunk). A nagy méretű, hengeres nyakú urna az esztergomi csoport egyik vezértípusa. A vállon ülő négy kis bütyköt összekötő ék alakú mintasor késővatyai edények díszítésére emlékeztet 56 . A 35. sz. füles korsó (VI. t. 7.) alakja is idegen a mészbetétes kerámia körében, néhány hasonló formát vatyai környezetben találunk 57 . A leletekhez kapcsolódó egyetlen bronztárgy a spirális kartekercs, melyet Bóna a kultúra jellegzetes bronzművességének alaptípusai közé sorol, s megjelenését vatyai és gátai kapcsolatokkal hozza összefüggésbe 58 . A gyűjtemény ún. regálási temetőanyagának alsó időhatárát a kora és középső bronzkor fordulójára, a felsőt a középső bronzkor 3. közepénél nem korábban húzhatjuk meg. A korszakból megyénk területén igen sok, de csak részlegesen feltárt temetőt ismerünk 59 , melyek közül mindeddig egy sincs, mely a jelzett időszakot folyamatosan kitöltené. A jelenlegi helyzet alapján — mely természetesen nagy temető- és a mindeddig hiányos telepfeltárások során változhat — a megyei középső bronzkori temetők, a különböző kultúrák leletanyagának társulását figyelembe véve bizonyos csoportosításra adnak lehetőséget (a felsorolásnál a kisebb szórványanyagokat nem vettük figyelembe): a) tokodi típusú temetők és telepek 60 . b) tokodi és észak-dunántúli mészbetétes kerámiát tartalmazó vegyes temetők (Tokod-Altáró, Szőny-Sörház 61 , Vértesszőlős 62 ) c) az esztergomi csoport temetői, jelentéktelenebb magyarádi kapcsolatra utaló anyaggal (Koppánymonostor, Kecskéd 63 , Szőny-Koponyás 64 , Almásfüzitő-Nagykolónia 65 , Környe-Fácánkert 66 , Dad 67 ). d) Az esztergomi csoport jelentős magyarádi, esetenként későmagyarádi anyagot tartalmazó temetői (Szőny-nagymagtár 68 , Szőny-Cecília temető 69 , Esztergom-Vár u. 61 ). E temetőkhöz kapcsolódik minden bizonnyal a süttői magyarádi telep 71 . A temetők jellegének különbözősége bár kétségtelen a földrajzi helyzetből is adódik — a vértesaljai lelőhelyek (pl. Környe, Dad stb.) anyaga a Duna mentiekével ellentétben érthetően jelentős elszigeteltségről tanúskodik — a leletanyag csoportosulása kétségtelen kronológiai különbségekre utal. Az esztergomi csoport korábbi szakaszát kell jelezzék azok a temetők, ahol a csoport sírjai tokodi leletanyaggal együtt kerülnek elő 72 . E korábbi fázis edényművességére a kisapostagi, hatvani és aunjetitzi formák erős hatása és a későbbitől eltérő díszítési technika jellemző, s a sírokban gyakran találkozunk dél-dunán28
