Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
V. Vadász Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez Lenhardt György magángyűjteményei I.
Ugyanitt faültetés alkalmával kerültek elő: . 1. Bögre. Formája és díszítése jellegzetesen D-dunántúli. Szürke, igen vékony falú, ragasztott, de kiegészítetlen, ebben az állapotban mérhetetlen. (84. sz.) 2. Hasonló D-dunántúli mészbetétes jellegű bögre három töredéke. 3. Aunjetitzi jellegű edénytöredékek, fenéktől kiinduló fül csonkjával. (2. kép 2. sz.) A katalógus megemlíti, hogy a Lenhardt-villával szomszédos összes kertben előkerültek bronzkori, köztük mészbetétes díszitésű cserepek. Az újtelepi, ugró-hegyi, barát-hegyi és akasztó-hegyi mészbetétes kerámiát tartalmazó temetők a leletek csekély száma következtében pusztán topográfiai jelentőségűek. Említésre méltó, hogy az akasztó-hegyi urnatemetőt már Weniger Mátyás, egykori uradalmi kasznár is ismerte 2 , kinek amatőr régészeti tevékenykedéséről a következőkben még bővebben szó lesz. Mivel az ugróhegyi leletek (IX. t. 6—7.) előkerülési helye ismeretlen, viszonyuk bizonytalan a barát-hegyi sírok anyagához (IX. t. 1—4.). A távolságok ismeretében nem elképzelhetetlen, hogy egyazon temetőhöz tartoznak. Az esztergomi csoport jellegzetes edény formái közül biztonsággal sorolható a legkésőbbi típusok közé a barát-hegyi urna (IX. t. 1.) és az ugró-hegyi nagy kétfülű korsó (IX. t. 7.). Előbbi jellegzetes késői esztergomi forma, aljának bekarcolt díszítéséhez hasonló késővatyai urnákon fordul elő 3 . A nagy korsó fülének ansa-lunátás kiképzése is későbbi korra utal. A közölt anyag többségét alkotó un. regálási leletek minden bizonnyal abból az őskori urnatemetőből származnak, melyről Weninger Mátyás a már említett helyen megemlékezik 4 . Itt azonban nem említi, hogy ezen a területen végzett-e ásatást. Korábbról viszont arról értesülünk, hogy ugyanő Dunaalmáson nagyobb ásatást vezetett 1880-ban, s feltárt ötven bronzkori sírt 5 . Ennek az ásatásnak a leletanyagát ajándékozhatta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ugyanis Hampel arról számol be, hogy az őskori régészeti gyűjtemény mintegy ötven, urnasírokból származó, mészbetétes díszű edénnyel és különböző bronztárgyakkal gyarapodott Dunaalmásról Weninger Mátyás adományozása révén 6 . Bár a leletanyag a mi temetőnk egy részének anyagához igen hasonló 7 , igen zavaró, hogy Hampel á tárgyak lelőhelyéül egy a Duna közelében fekvő nedves rétet jelöl meg, mely semmiképp sem egyezik a mi temetőnk földrajzi körülményeivel. Ugyanakkor Weninger 1887-es beszámolójában egyáltalán nem említ Dunaalmás határában őskori urnatemetőt Duna menti réten. A körülményeket — melyet esetleges félreértéssel is magyarázhatnánk — még jobban bonyolítja, hogy Weninger 1880-ban nagyobb ásatás során népvándorlás kori (?) sírokat is feltárt 8 . A közismert honfoglalás kori temetőn kívül 9 népvándorlás kori sírok előfordulását Lenhardt György a volt Mészárosmajortól Ny-ra (a régi győri országút 72. km-énél, a Duna-ártérből kiemelkedő kb. 10 m széles magas dombon) jelez. Itt 1930 körül homokbányászás közben népvándorlás kori sírok, kelta leletek (gyűjt.: 184—185. sz.) 10 , mellett őskori sírok is előkerültek. Elbeszélése szerint a leletanyagot Tóth Kurucz János mentette meg 11 . (Később ezen a helyen Lenhardt György Petrovics Jenővel együtt kisebb próbaásatást végzett, de néhány szórványos kőeszközön 24
