Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Fürészné Molnár Anikó: Munkásmozgalom a tokodi üveggyárban a gazdasági válság idején
Az üveggyári munkások sztrájkja 1929-ben és 1930-ban 1929. május 5-én — amire Tokodon még nem volt példa —, az összes munkás megjelent a tokodi helyi csoport nyilvános évi beszámoló taggyűlésén. A jegyzőkönyv 17 tanúsága szerint viharos hangulatban zajlott le ez a beszámoló gyűlés, mert a munkások nagyon el voltak keseredve az alacsony bérek és a tisztviselők goromba bánásmódja miatt. A régi vezetőség nem kapott bizalmat. Az új elnök Penkala Ferenc lett. A tokodiak elhatározták, hogy beadvánnyal fordulnak Aschner Dávid igazgatóhoz és helyzetük megjavítását kérik. Kérelmüket 6 pontban foglalták össze: 1. A csiszolt- és öblösüvegfúvók mellé beosztott fiúkat — illetve tanoncokat — úgy mint régebben, a gyár fizesse és a dupla-műhelyeknél állíttassék vissza a 10 százalék. 2. A gépsajtolók és a meritők a mai keresetükre 20 százalékot kapjanak. 3. A ballonosok jelenlegi keresetükre 20 százalékot kapjanak és azon ballonok megtérítését, amelyeket súlyhiba miatt a munkásoknak nem számoltak el, annak ellenére, hogy a gyár azokat is leszállította. 4. A csiszolóknak a 8 órán túl végzett munka után 14 százalékot fizessenek, úgy mint azelőtt. 5. A hetibérben dolgozó szakmunkásoktól százalékban levont összegeket térítsék meg és a régi béreket állítsák vissza. 6. A szakmunkásoknak kereseti könyvecskéjük legyen, amelybe beírandó a heti elszámolás. A ballonosok kérik a kipróbált lécládák beállítását, s végül a villanyvilágítás bevezetését a munkáslakásokba. A tokodi munkások szakszervezetük budapesti központja, Schönherr József titkár útján juttatták el a beadványt azzal, hogy 8 napon belül elvárják panaszaik orvoslását. Schönherr József még ugyanezen a napon, 1929. május 12-én — amint azt Bernáth Ferenc bizalmi lejegyzésében olvashatjuk 18 — a következőket írta a tokodi üveggyár szakszervezeti vezetőinek: „ . . . kérem, hogy ez ügyben a vezetőség a tagokkal — illetve a szaktársakkal tartson megbeszélést oly irányban, hogy a fölállított követelések mellett föltétlenül kitartson, mert ha a tárgyalások megindulnak, csak úgy lehet eredményt elérni, ha a gyárvezetőség látni fogja, hogy a munkások a kérelmüket annyira komolyan fogják fel, hogy azért messzebbmenő dolgokra is képesek lesznek." A tokodi munkások feszült izgalommal várták a nyolc nap elteltét, de hiába vártak. 1929. május 21-én, kedden letették a szerszámot. A hutában és a csiszoldában leállt a termelés, a többi munkás dolgozott. „A tokodi üveggyár 200 munkása ... sztrájkba lépett — adta hírül a Népszava 1929. május 28-i számában 19 —, mert a gyárigazgatóság állandóan redukálta a béreket. Azóta a sztrájkmozgalom elmérgesedett, mert a gyárvezetőség hatalmi eszközökkel akarja letörni a sztrájkmozgalmat." Aschner mereven elzárkózott a követelések teljesítése elől, így megszakadtak a gyárral a tulajdonképpen még meg sem kezdett tárgyalások. Még ugyanezen a napon a boltosok is bezárták üzleteiket. A sztrájkoló tokodi munkásoknak Budapestről küldtek élelmet, mivel a gyors és hatásos intézkedésen nem kisebb múlott, mint a munkások egysége. 176
