Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Fürészné Molnár Anikó: Munkásmozgalom a tokodi üveggyárban a gazdasági válság idején

Az alacsonyabb munkabérek miatt, valamint a munkaidő csökkentéséért a tokodi üveggyári munkásoknak állandó harcot kellett folytatniuk a vállalat vezetőivel. A nagyobb eredmények eléréséhez először szakszervezeti csoportjuk megalakitásáért kellett a harcot megvívniuk. III. A MUNKÁSMOZGALOM FELLENDÜLÉSE TOKODON Szakszervezeti mozgalom 1922. „március 16-án az üveggyári munkások nyilvános gyűlésen kimondották — a háború alatt szünetelő csoportjuk — újból való működését... ezután hamarosan megkezdődött a terror is a munkások ellen." — közölte a hírt az Üvegipari Munkás.

1 Az igazgató megtiltotta, hogy tagdíjat szedjenek. Csendőrökkel, feljelentéssel, sőt az „idegen állampolgárok" kitoloncoltatásával fenyegetődzött. A folyóirat 1923. júliusi

2 számában már arról számolt be, hogy a 65 belépési nyilatkozatot aláírt üveggyári munkás egy álló esztendeje nem tarthatott gyűlést, mert arra engedélyt a szolgabíró nem adott. „így történt azután — írták —, hogy ez év március 25-én a csoport alakítására kértek szaktársaink engedélyt és ezt a szolgabíró megadta. Nevezett napon annak rendje és módja szerint az alakulás meg is történt, és ezt hivatalosan a szokásos okmányokkal felszerelve megküldtük az illetékes hatóságnak. Most itt fekszik előttünk az alispán végzése, melyben azt mondja: Alaki hibák miatt nem veszem tudomásul a xsoport megalakítását és annak működését megtiltom." „Alaki hibáknak", mint kiderült, az számított, hogy a „vezetőség legnagyobb része idegen állampolgár"-nak minősített üvegfúvó munkás volt. „Csodálatos — folytatódik a cikk —, hogy ezek az idegeneknek deklarált szaktársaink magyaroknak vallják magukat, mert azt vallják, hogy itt születtek. Hogy a születési idejük a háborút megelőző időre esik, erről ők igazán nem tehetnek, s igazságtalannak tartják azt, hogy magyar mivoltukat esetleg azért akarják konfiskálni, mert szervezkedni akarnak törvényes úton." A végzést megfellebbezték, s várták a belügyminiszter döntését. Az engedélyezés kérdése azonban 1923 decemberéig elhúzódott. Nem sok ilyen járása van Magyarországnak, „mint az Esztergomi járás — olvasható az Üvegipari Munkásban

3 —, ahol a munkásság csak akkor juthat szóhoz, amikor már a belügyminiszter is megsokallja a szolgabíró „bakafántoskodását" — és nem csak a gyülekezést — de a tokodi csoport működését is engedélyezi." A nehezen megszerzett engedély után a tokodi csoportnak először meg kellett erősödnie. Eredményes bérharchoz szükséges, hogy a szakmunkások zöme a szakszervezetbe tömörüljön. Ennek az igazgatóság továbbra is igyekezett gátat vetni, a kitoloncoltatásokat is megkezdték fenyegetéseik alátámasztására. A szervezkedést kezdetben gátolta az is, hogy a régóta itt élő és dolgozó munkásoknak meg kellett barátkozniuk és össze kellett fogniuk az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. által Németországból idetelepített szakmunkásokkal.

4 Ezért még 1925 júliusában is arról olvashatunk az Üvegipari Munkás173