Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Fürészné Molnár Anikó: Munkásmozgalom a tokodi üveggyárban a gazdasági válság idején
ce, hűtőkemence épült, a hutaépületet kibővítették. 5 1932-től opál világitású árut is gyártottak Tokodon. A gyár munkáslétszáma 500 főre nőtt. A világgazdasági válság a tokodi üveggyárat kevésbé érintette. Az üvegipar azért volt különleges helyzetben, mert korábban jelentős üvegbehozatal volt, s ennek piacát a válság alatt kaparintotta magához a behozatali korlátozásokkal védett magyar ipar. Másrészt állandóbb volt az elhelyezési piaca, mert termékei törékenyek lévén, állandó pótlásra szorultak a válság alatt is, amellett viszonylag csekély értékűek voltak. A kartellizált üvegipart tehát a válság nem sújtotta olyan mélyen, mint pl. az építőipart és az építőanyagokat előállító iparágakat, 6 mégis alacsonyak voltak a munkabérek, hosszú volt a munkaidő és rosszak voltak a munkafeltételek. II. A TOKODI ÜVEGGYÁRI MUNKÁSOK ÉLET- ÉS MUNKAKÖRÜLMÉNYEI A Népszava 1930. március 23-i számában „Üveggyári munkások között" címmel munkástípusokat bemutató riportot közölt a tokodi gyárból. „Járjuk a munkatermeket, izzik, zizeg az üveg körülöttünk, megcsillannak a besütő nap fényében, izzanak a fúvócsövek végén, fantasztikus gyümölcsei a tűznek, a villanykörte ballonok csilingelnek parányi harangok zengésével. És kezek, mindenütt kezek, kézerdő — többnyire gyermekkezek. Mennyi gyermek." — számol be a Népszava munkatársa. 1 Kevés ága volt a gyáriparnak, ahol a gyermekek törvénytelen túlmunkáitatása olyan gyakran fordult elő, mint az üveggyártásnál. 2 A tulajdonképpeni gyermekmunka főleg az üvegfúváshoz volt kötve. A fúvómester által kifúvott üveget gyorsan kellett a hűtőbe átvinni, e célt szolgálták a fürge gyermekkezek és -lábak. Gyakori volt az olyan család, ahonnan négyen jártak be a gyárba, az apa és három gyermeke, mert kellett a pénz. A gyermekmunkáért 10—12 pengőt fizetett a gyár hetenként. Ezért „reggeltől estig szívják a gőzöket, pörkölődnek a tüzekben, — olvashatjuk a tudósításban — útjuk az ágy szalmazsákjától a gyárig visz és onnan vissza ... Vágyaik, igényeik mind elfakulnak . .. húszéves korukban már olyan fásultak, öregek, mintha 50 esztendősek volnának." A Népszava kiküldött munkatársa több olyan munkást is megemlít, akik 6—7 éves korukban kezdtek dolgozni, írni, olvasni nem tanultak meg, mert iskolába nem járhattak, az üveget anélkül is fújhatták. 3 Az üveggyári telepről sem rajzolhatott derűsebb képet az újságíró. „Hosszú földszintes épületek, elég tiszták, világosak az új épületek, a régiek azonban szörnyen ridegek, primitívek és szűkek. Az udvaron csirkék, gyermekek, malacok. Fehérneműek lengenek a szárítóköteleken. Csupa szoba-konyhás lakás, bent szentképek, olcsó olajnyomatok, sovány, kendős asszonyok. Sehol egy vidámabb színfolt, ami emelkedettebb életnívót mutatna, mindenfelől a magyar gyárimunkás sivár élete, életsorsa lehel ránk. Gyermekek játszanak az udvarokon üveggel, sok apró gyermek, szembe velük a gyár, amely várja, hogy mikor lesznek tizennégy esztendősek • . ." 4 A munkások egy része még ennél 170
