Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Turi Róbert: A kisbéri nyelvjárás hangtani vizsgálata

— Az abszolút szóvégeken a köznyelvi ú helyén mindig u van. — Hangsúlytalan helyzetben mindig u jelentkezik, kivéve, ha más jelenség hatására az u ú-vá válik, pl. az azonszótagú / kiesése miatti nyúlás. Mindig ú van a következő esetekben: — A -tói, -ból, -ró/nyelvjárási megfelelőiben, ha /nélküli alakot ejtenek: -tű, -bú, -rú. Ha az / nem esik ki, az u rövid marad: -tul, -bul, -rul: kocsirúd kocsirul, szántastul szántastul, zságbú~ zságbul stb. — Az aj, [oly] hangkapcsolat M-S megoldására egy adat szerepel mindössze: kiráspúták 'kiráspolyózták'. — Az ul hangkapcsolat esetében ú a megoldás: allú 'alul, lent', laput, meksárgút stb. A felsorolt esetekben — s az igék bizonyos ragozott alakjaiban is — az / kiesése vezetett az időtartam meghosszabodasahoz. Az / megmaradása esetén az u rövid marad: balrul, főfogasul, kikupacul, sásul stb. Az / kiesése esetén: főfogasút, főfogasúna, főfogasúnák. — A köznyelvi oh nyelvjárási ú jelentkezik más morfémákban is: túnám 'tolnám'. ű gyakorisága Példák : fődrű, kű, szekér tű stb. : bellű, kerűhet, nékű : gözűt, pörkűtt : csípünyi, ebídűnyi, hengerűnyi Példák : köszörű, söprű, szürü 'szérű', szinü, tűz : míhel~mihe [egyetlen adat] : firísz, kümives A kny.-i ű: nyj.-i ü viszony a leggyakoribb, a többi esetre csak néhány adat lehetséges. — Az -ül képző + mássalhangzó-kapcsolat esetén a polifonémikus értékű ű hangot találjuk meg: törűköző~ törűködző, kerűközik 'adódik valami', körübellü. Az -ül toldalékos határozószók esetében hasonlóképpen: né~ kű~ nékünn, bellű, kívű stb. — A polifonémikus értékű ű szó végeken olyan formában jelentkezik, mint az -«/képzős származékok H-ja: kerű~kerül, kidű~kidül, meksű~meksül stb. — A -tői raghoz hasonlóan viselkedik a -stül: tövestű, tövisestű. Az /-es megoldás itt is lehetséges, az ü ilyenkor rövid: szekerestül. — Nyelvjárási ü jelentkezik a köznyelvi öl hangkapcsolat helyén, ha az -/ igeképző előtt a tővéghangzó zártabb: dörzsű~ dörzsül, pörkűtt, törű~ törül stb. Az Nyj.-i ü Nny.-i ü Kny.-i ő ül öl, öj, öly el, ej, ely Nyj.-i ü i i 150