Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Turi Róbert: A kisbéri nyelvjárás hangtani vizsgálata

14. A kisbéri nyelvjárás jellemző jelensége az á utáni o-zás. Az á utáni o megoldása q és g is lehet. 15. Az /, r,j hangok nyújtó hatása a kisbéri nyelvjárásban is érvényesül, s különösen az / és r esetében erős: álomás; ára 'arra', ëre 'erre', kërbe 'kertbe', óra 'orra'; lëjebb 'lejjebb' stb. 16. Az egyes szám 3. személyű birtokos személyrag megoldásai: keze, lába ~lábo, uttya 'útja' stb. 17. A -ból, -bői stb. rag változataként általános a -bú, -bű stb., de jelentkezik a rövid zárt -bul, -bül is: istálóbú~ istálóbul, kérbű~ kérbül, hásztú~ hásztul, tehéntü~ tehéntül, lórú~lórul, szekérrű~szekérrül. Az /-es megoldás ritkább, mint a hosszú magánhangzós alak. 18. A -hoz, -hez, -höz következetesen -hó, -hő: gyerekhő, vetíshö ; istálóhó, szántáshó stb. 19. A főnévi igenév képzője -ni ill. -nyi, de gyakoribb a -nyi: kötnyi, látnyi, várnyi, vetnyi stb. Az idősebbek még az innya-féle alakot is ejtik. 20. Az ikes ragozás Kisbéren — ellentétben azzal, amit Imre Samu A mai magyar nyelvjárások rendszere c. idézett munkájában mond [338. lap] — bomlóban, átalakulóban van, legalábbis az egyes szám első személyben. Az ikes igék ragozásában az iktelenekre jellemző módon járnak el: ëszëk, esző, eszik; egyek, egyé, egyén. Ugyanakkor egyes, a köznyelvben iktelen igék, főképp a hangutánzók és a hangulatfestők, egyes szám harmadik személyben -ik ragot kapnak: lobbanik, robbanik, villanik. A mozzanatos igéken kívül más igéknél ez nem tapasztalható. A kisbéri jelenség ilyen vonatkozásban a Nyelvatlasz C 2 pontjához hasonló, s átmenetet jelent a szigetközi nyelvjárásba. 21. A nyelvterület más pontjaihoz hasonlóan Kisbér nyelvjárására is jellemző, hogy a -va, -ve határozói igenévképző /-lel bővül: irval 'írva', kűdvel 'küldve', ütvel 'ütve' stb. 22. Két szóban, intervokalikus helyzetben, az előző esetekbe be nem sorolhatóan, mássalhangzónyúlás figyelhető meg: karró, mezző. 23. Az -n modalisrag sokszor hosszú: nagyonn, ócsónn. 24. Az -s végű névszók + modalis -n esetén az s megnyúlik: erössen, hégyéssen, végy essen stb. 25. Gyakori az n palatalizációja: fony 'fon', hengérünyi 'hengerelni', nőstíny 'nőstény', szappany 'szappan', teknyő 'teknő'. 26. A kisbéri nyelvjárás nem szereti a mássalhangzó-torlódást. — A mássalhangzó-kiesésnek a következő esetei vannak meg: a) kivetés: mer 'mert', mér 'mért' stb. A kieső hang az r-t követő. b) az azonszótagú rr megrövidülése intervokalikus és szóvégi helyzetben egyaránt. Ilyenkor a megelőző magánhangzó megnyúlik [1. az r nyújtó hatásáról írottakat!]: ära 'arra', óra 'orra', őr 'orr' stb. c) az azonszótagú / kiesésével a megelőző magánhangzó megnyúlik: ämot 'almot', csókút 'csókolt', é 'el', óvás 'olvas', vót 'volt' stb. A befejezett melléknévi igenevek képzője előtti igevégi / ugyancsak kiesik, a megelőző mássalhangzó megnyúlik, s a képző is hosszú lesz: füstűtt 'füstölt', firiszűtt 'fűrészelt', stb. — A fentiektől függetlenül is kieshet az / szóvégeken. 148