Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Turi Róbert: A kisbéri nyelvjárás hangtani vizsgálata
labiális megoldás jelentkezik. Az 1 előtti asszociatív ö-zés továbbfejlődött formában van meg: esző 'eszel', kereső 'keresel', tengő 'tengely' stb. Gyakori jelenség, hogy a középső nyelvállású rövid o a rákövetkező 1 hatására felső nyelvállású u-vá válik, s ez az 1 lekopása esetén meg is nyúlik : gondol > gondul > gondú. 4. A köznyelvi helyesírás szerinti ly hang helyett ejtett nyelvjárási 1 — az ún. X-ezés — már egyre kevésbé jellemző a kisbéri nyelvjárásra. A köznyelvben ly-nal jelölt hang helyett az idősebbek még gyakran ejtenek nyelvjárási 1 hangot: amëllik 'amelyik' Kethelënn 'Kethelyen', Szombathel 'Szombathely' stb. A j hang ejtése az öregek szóhasználatában kevésbé gyakori. A fiatalabb generációnál fordított a helyzet. — A szóvégi 1 többnyire kiesik, az előtte álló magánhangzó megnyúlik: Szombathere 'Szombathelyre', ujbul~ujbú 'újból' stb. Az 1 kieshet a szó belsejéből is: oan 'olyan', szátok 'szálltak', vótak 'voltak' stb. — Az 1 + j hangkapcsolat ))-ben valósul meg: ájja~ájjo 'állja', hajjá 'hallja', tejjën 'teljen' stb. 5. A j hang felhasználását korlátozzák a tárgyalt nyelvjárás törvényszerűségei. Kisbéren ez a fonéma pozicionálisan kötött:*** mássalhangzók után nem állhat, különösen nem a b, p és r hangok után: dobgya 'dobja'; aptya 'apja', kaptya 'kapja'; borgyu 'borjú'; irgya 'írja' stb. Összetételek határán ez a törvényszerűség nem érvényesül: ejárnok 'eljárnak', szípjárású 'szépjárású', határjárás. — Néhány szókezdő köznyelvi j nyelvjárási gy-ben valósul meg: gyüvök 'jövök', gyüssz 'jössz', gyün 'jön', gyelű 'jelöl' stb. A törvényszerűség érvényesülésében a köznyelvi j : nyelvjárási gy vagy ty realizáció figyelhető meg. — Hiátustöltő hangként is jelentkezik a j: dijó, fiju, leján~lejány. — Az -ít képzős igék kijelentő módú, tárgyas ragozású, egyes szám 3. személyű alakjának köznyelvi tty-je ))-ben is megvalósul: igazíjja 'igazítja', taníjja 'tanítja' stb. Ez a gyakoribb. 6. Az / hanggal kapcsolatban a fentiekben emiitett jelenségek mellett megfigyelhető az -/ igeképző szóvégi megnyúlása is: borona~ boronáll, kapá~kapáll, kasza~ kaszált stb. 7. A köznyelvi ál, el, ar [r] hangkapcsolat általában polifonémikus a, ë hangban valósul meg: ásó 'alsó', Asz'ég 'Alszeg', eső 'első', ëmëgy 'elmegy', rëggë 'reggel'; ára 'arra', ëre 'erre', mere 'merre' stb. — Ugyanez jelentkezik földrajzi nevekben is: Kethelre~ Kethëre 'Kethelyre'. — A szäma~szórna 'szalma' megfelelés egyaránt él. 8. Az -/ igeképző előtt gyakran jelentkezik a palatális labializált tő véghangzó, többnyire pótlónyúlásos megoldással: ebidül~ ebidű, ínekül~inekű', parancsul^ parancsú. 9. A kisbéri nyelvjárásban difftongusok csak emfatikumokban fordulnak elő: au 'jaj, ó!'. u 10. Az e fonéma sokszor nyíltabb nyelvjárási e hangban valósul meg, de nem éri el a Győr környéki és a szigetközi nyíltsági fokot: ëre, Eté, kerbe 'kertbe', lëhet, mehet stb. 11. Az é hang — valószínűleg az z-zéssel kapcsolatosan — ritkán e' v vagy í megoldásban is jelentkezhet: keréké kérik, vezér~vezír. 12. Az ó hangszínben megegyezik a köznyelvivel. 13. Az á fonéma a köznyelvivel megegyező, vagy annál valamivel zártabb és labiálisabb ejtésű is lehet: határbo 'határba', berázdo 'barázda'. 147
