Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Fatuska János: „Szálláskeresés” a Tata környéki német karácsonyi szokásokban

többen részt vettek. A szokás menete egészen a kilencedik napig, azaz december 23-ig megegyezett a fent leirtakkal. A képet ezután már nem vitték tovább, ennél a kilencedik háznál maradt egészen február 2-ig, Gyertyaszentelőig („Maria Lichtmess"), most már mindig ennél a háznál gyűltek össze, december 24-én és 25-én, valamint február 2-ig minden héten szerdán, pénteken és szombaton. December 23. után a „Herbergslied"-et már nem énekelték, csak karácsonyi énekeket, február 2-án az egész szokás záróaktusaként pedig a következő „Urlaubslied"-et: Ach Weh, oh Schmerz, oh Pein, Wo find ich Trost allein, Wo soll ich fliehein hin, Dass ich vergnügeind bin. Jetzt bin ich ganz vergnügt, Mein Herz ist nicht betrübt, Bin bei Maria rein, Samt ihreim Jesulein. Jetzt war ich voller Freid, Hör ich schon Traurigkeit, Weil ich soll scheidein fort, Von dieseim gnadein Ort. Ich fall in Ohnmacht hier, Vor dir auf meine Knie, Bitt' um Verzeihung hier, Weil ich noch bin bei dir. Wollst mir verzeihein dann, Was ich dir leid getan. Ich bitt' Maria rein, Samt deineim Jesulein. Ich geh' nicht fort von dir, Bis du verzeihest mir. Gib mir dein Segeinheil, Samt deineim Jesulein! Ich geh' jetzt fort mit Schmerz, Hier scheink ich dir mein Herz. Das soll mein Opfer sein, Maria Jungfrau rein. 136