Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében

és Vajdahunyadon is. Kétségtelenül Vitéz korszakából valók a zöld- és barnamázas padlócsempék, s tetőcserép-töredékek. A padlócsempék között leginkáb egy kentaurral díszített darab vonja magára a figyelmet. Ez az égetésben rontott, hibásan égetett, hólyagos és megfolyt mázas darab szinte kétségtelenül nem máshonnan került Esztergomba, hanem a helyszínen, tehát esztergomi majolikaműhelyben készült. Hogy pedig Vitéz korából származik, ahhoz kétely nem férhet.

15 A hódoltság előtti időből még egy nagyon fontos leírást ismerünk, amely a Szép Palota Dísztermére, közelebbről annak falképeire vonatkozik. Ez Ladislaus Suntheim 1498—1505 között készült Das Donauthal útikönyvében maradt ránk, amely megemlíti, hogy "... a várban a teremben megfestve állnak Magyarország összes királyai." Amennyire rövid ez a híradás, épp oly értékes is. Ez az első adat ugyanis, amely azt közli, hogy a királyok képei álló alakok voltak.

16 Esztergom 1543-ban került török kézre. Az ostrom már ekkor is nagyon megrongálta a várost és a várat egyaránt. A nagy, végzetes rombolást azonban az 1594—1595. évi felszabadító ostromok, majd az 1605. évi újbóli török elfoglalás okozták. Ez utóbbi ostromokban pusztult el az Árpád-kori palota Lakótornyának felső része, keleti szárnya és sok más középkori épületrésze. A Vitéz János-féle Szép Palota azonban ekkor is aránylag épen maradt, amiről számos, benne később megfordult utazó, diplomata, illetőleg kísérője tanúskodik útinaplójában. Ezekben a feljegyzésekben igen értékes adatokat találunk magára az épületre, valamint a Királyok Terme és a Szibillák Kápolnája falképeire, üvegablakaira és mennyezetére vonatkozóan is. A várnak a török általi elfoglalása után az első jó szemű látogató, aki a vár falai között megfordulhatott, Stephan Gerlach volt, aki a Miksa császár követeként Konstantinápolyba utazó Ungnád Dávid kíséretében, 1573-ban mindössze néhány órát töltött Esztergomban. E rövid idő ellenére is jellemző leírást adott a látottakról, köztük a Vitéz-féle palotáról: „Július 17-én reggeli hét órakor az esztergomi béghez vagy kapitányhoz mentünk. ... s azután mindnyájunkat ebédre híván, 41 tál ételt tétetett élőnkbe. Ebéd után a bég parancsára egy előkelő török a Várba vezetett bennünket, amely a várossal egyetemben ezelőtt harminc évvel foglaltatott el, s mely erős, szép és dicső volt, de most minden romlásra jutott benne. Egykoron itt lakott az érsek s még most is látni a Dunára szolgáló termét, melyben Krisztus Urunk a keresztfán, Szűz Mária és a Szibillák lefestvék, de mindeniknek arculatja át van szúrva. Tőszomszédjában más nagy és széles terem van, felső végén aranyozott csarnok, melyben a magyar királyok képei szemlélhetők, átszúrt szemekkel azok is. Ezen terem előtt szép folyosó van a Duna felé .. ,"

17 Gerlach leírása lényegesen többet mond ikonográfiái szempontból, mint a már idézett, korábbi források. Tőle értesülünk először arról, hogy a Szibillák Kápolnájában nemcsak a névadók, az antik mitológia e rendkívül fontos, s a keresztény középkorban is ismert alakjai, hanem Krisztus és Szűz Mária alakjai is helyet foglaltak. Ez az ikonográfiái rend megfelel a késő középkor és a kora reneszánsz felfogásának. Feltehető azonban, hogy Krisztusnak és Mári101