Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében
szobrászokat, asztalosokat, s a művészetek minden ágából való mestereket, hogy általuk is minél nemesebbé tegye hazáját. . ," 13 . Amikor Janus másodszor járt Firenzében, tehát 1465 tavaszán, Vitéz még éppen hogy elfoglalhatta érseki székét, az építkezések megindításához pedig bizonyos időre szükség volt. Janus azonban jól ismerhette Vitéz terveit, s azokról szólhatott Bisticci és más olasz humanisták előtt. Hogy valóban mit épített Vitéz János a következő években, arról azonban Bisticcinek másoktól kellett híreket kapnia. Ami a várra vonatkozó közlését illeti, az bizonyos túlzásokat is tartalmaz. Ha úgy hírlett is, hogy az esztergomi vár világi és egyházi épületei a világ szép dolgai közé tartoznak, akkor is nyilvánvaló, hogy mindez nemcsak Vitéz János érdeme, hanem azoké a királyoké és főpapoké, akik Vitézt megelőzően már valóban páratlanul becses, európai rangú építészeti és művészeti alkotásokat hoztak itt létre. És ha nem helytálló még az sem, hogy az akkor fennálló épületek nagy részét ő emeltette, bizonyos, hogy az ő új építkezései és műalkotásai megérdemelték hírüket és megbecsülésüket, amelyeket a humanisták és reneszánsz művészek tápláltak. Hogy Vitéz János festőket, szobrászokat, s mindenféle más művészeket hívott, s illetőleg hozott magával Esztergomba, azt Janus már ekkor, tehát 1465-ben is jól tudhatta, s Bisticcinek el is mondhatta, aki ezután e vonatkozásban másoktól is, már mint megtörtént dolgokról értesülhetett. Mindenesetre meglepő, hogy a festők, szobrászok, s a többi művészek említésekor egyet sem nevez meg közülük, amiből arra kell következtetnünk, hogy azok többségükben nem firenzeiek, hanem legalábbis részben magyarok voltak. Vitéz Jánosnak és Janus Pannoniusnak közismert, Ferrarához fűződő szoros kapcsolatai, valamint művészetkritikai szempontok alapján bizonyos, hogy a meghívott művészek részben ferraraiak voltak, más részüket pedig Vajdahunyadról hozta magával Vitéz János Esztergomba. Bonfini leírásából megállapítható, amit egyéb adatok, valamint az 1934— 38-as és az 1960-as években folytatott feltárások is megerősítenek, hogy Vitéz János Szép Palotája az Árpád-kori királyi épületek dunai, délnyugati oldalán helyezkedett el. Az omladékokból előkerült, avagy eredeti helyzetben megmaradt emlékek figyelembevételével megállapítható, hogy ez az új palota tulajdonképpen az ekkorra már elavult Árpád-kori épületrészek alapos átszervezése és újjáépítéseként jött létre, s mintegy 50 méternyi hosszúságú területen emelkedett. A feltárásból származó, sajnos egyelőre igen kevés emlékanyag arra vall, hogy az építkezésen még a késő gótika hagyományos formái érvényesültek, de ugyanakkor, elsősorban a loggia árkádjaiban, a vörösmárvány domborműveiben, továbbá az osztatlan Díszterem vízszintes, kazettás-rozettás mennyezetében már a korai reneszánsz érzés- és formavilága is teret hódított. Az 1934—38-ban feltárt, majd pedig az 1960-as években felmért és összeillesztett töredékekből sikerült — a lábazati kövek kivételével — legalább egy árkádívet rekonstruálni. Ez az árkádív, mind alakját, mind profilját és metszetét, valamint festett levéldíszes ornamentikáját tekintve a legközvetlenebb rokonságot mutatja a vajdahunyadi, un. „Mátyás-loggia" árkádíveivel és belsejének leveles-indás ornamentikájával. 14 / 99
