Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából
csuklós fedő közelében lehetett. A kiöntő cső valószínűleg az állatalak szájából, vagy homlokából kiálló rövid cső volt. A másik restaurálás abból állt, hogy a törzs közepetájába utólag egy erősítő bronz oszlopocs'kát szereltek be, .mégpedig úgy, hogy a hát és a has megfelelő helyén egy-egy lyukat fúrtak és ezekbe erősítették be az oszlopocskát, két kiálló végét pedig elkalapálták. A szobrocska készülésének ideje sok évtizeddel, esetleg közel száz évvel megelőzte a tatárjárást, Készülésének helye könnyen lehetett Esztergom, ahol a mérlegek tanúsága szerint sok ötvös működött és ahol már a .legkorábbi Árpád-korban öntőműhely is létezett (Kovácsi). A királyi székhelyeken abban az időben ötvösök, kódex-másolók, kőfaragók, építészek nagy számban tevékenykedtek. Innen látták el a püspöki székhelyeket és az egyházi más központokat a legkisebb falusi plébániákig a .szükséges felszerelésekkel, innen irányították az építkezéseket és innen küldték ki a vidéki központokba a legjobb szakembereket. A párducaquamanile valamelyik templomnak volt a tulajdona. Krisztust jelképező kegyszer volt, mely — mint az akkori ötvösség alkotásai általában — mintául szolgál más ötvösöknek és a templomokat díszítő szobrászoknak. Ez az esztergomi, templomi aquamanile nem áll egyedül az aquamanilék között. A budapesti Fővárosi Múzeum közepes nagyságú aquamaniléja, melyet halászok fogtak ki a Dunából, szintén ilyen egyházi kegyszer volt. 9 Magassága 24,2, hossza 30,5 cm. Ezen megvan a fogantyú, mely ugyanoda támaszkodik, mint ahol az esztergomi példányon a folt van. Több stílushasonlóság köti össze a két darabot, úgyhogy közös műhelyre is lehet gondolnunk. Az állatalak itt is inkább kutyához hasonlít, de a gondosan megrajzolt (alig megmintázott) sörény világosan elárulja, hogy oroszlánról van szó. Az oroszlán a perzsa uralkodók vadászati jelenetei nyomán nálunk csakhamar Krisztus-jelkép lett, amint arról legutóbb a besztereci aspersoriumról szóló cikkemben részletesen volt szó. 10 Ugyanott rámutattam arra is, hogy az esztergomi királyi kápolna falán ismétlődő, zöldre festett oroszlánalak, a mögötte álló sárga („arany színű") életfával nem címerkép, hanem Krisztus-jelkép, mely a királyi kápolna .falán legalkalmasabb volt arra, hogy Krisztus vallásának mindenhatóságát hirdesse (Christos Pantokrator), nem minden célzás nélkül a királyi hatalomra, amelyet Krisztustól eredőnek tartottak. Még közelebb áll az esztergomi aquamaniléhöz a soproni Stornogyűjtemény két aquamaniléja közül a kisebbik. Az eredeti darabot nem láttam, csak a kiadványokban megjelent gyenge fényképek és a soproni múzeum vezetőségének szíves közlései alapján foglalkozhattam vele. 1 ' 1 9 Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei, Budapest, 1938, CCXXV. t. 2. 10 A Jósa András Múzeum II. Évikönyvéiben, Budapest, 1962, 33—48. o. 11 A Stoirno-gyűjtemóny két aquamanilejára vonatkozó összes adatokat Csatkai Endre és Nováki Gyula szívességének köszönhetem. Irodalom: Régi Egyházműv. Orsz. Kiállítás, Budapest, 1930, 392. sz. (a nagyobbik aquamanile Nagymartonbőíy. — Magyar Művészet, 1928, 586. o.: a felső képen a két aquamanile. — Storno Pál: a soproni Storno^ház, Budapest, I960 1 , 30. kép. A szöveg (27. o.) csak a nagyobbikat említi, a kasebbikről semmi adatat nem közöl. 165
