Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az esztergomi oroszlános freskók eredetéről

A freskókkal foglalkozó szakirodalom egyértelműen rámutatott arra, hogy ezek a képek keleti textilek, selyemszövetek nyomán készültek. Donászy Ferenc

1 Imre király 1198-ban kelt oklevele alapján hangsúlyozta, hogy a III. Béla király idején megkezdett kápolna freskói az előbbi uralkodó idején készültek, s „az oroszlánok rajza, megjelenési formája azt mutatja, hogy textil-minta után készültek. Motívumai pedig feltétlenül szaszanida-fatimida-hagyományokon gyökereznek. Az oroszlánok eredetét és mintáit tehát ebben a körben kell keresnünk." Donászy röviden összehasonlítja ezeket a freskókat a különböző keleti textilekkel (megemlíti, hogy Bizáncban — ha egyedül jelenik meg az oroszlán, akkor általában szembefordított fejjel ábrázolják), hangsúlyozza, hogy ez a szaszanida-motívum az arabokkal együtt átkerült Hispániába és Szicíliába is. Hasonló oroszlános motívumok a spanyol oklevelek reudáin is gyakran szerepelnek. Mindent összevéve hasonló véleményt képvisel László Gyula is,

2 aki szintén szaszanida-fatimida hagyományra gondol az esztergomi freskó-korongnál, s valószínűnek tartja, hogy mintául olyan szőttes szolgálhatott, amely a római—német császári palást köréből, Szicíliából származott, ö azonban Donászyval szemben hangsúlyozta, hogy ezek az esztergomi oroszlánok „itt, mint a királyság jelvényei szerepelnek, s nem mint a királyi család címerei." Az Imre-féle 1202-es oroszlános aranybulla eredetével is összekapcsolva megállapítja Donászy, hogy ennek a bullának és a királyi kápolna oroszlánjainak motívumai Spanyolországból vezethetők le, tekintettel a dinasztikus kapcsolatokra (a király és Aragóniái Konstancia házasságára). Gerevich Tibor szintén keleti szövetek közt keresi az esztergomi oroszlános korongok eredetét,

3 de ő a szaszanida-fatimida előzmények helyett a bizánci textilekre utal: a bizánci császári műhelyben 921—1025 közti időben szőtt selyemszövetekre, az ún. Anno-szövetre, a zeuxipposi műhelyben készült elefántos-szövetre (Aachen, Karlschein) (2. kép) hivatkozik. Szerinte ezekből a. bizánci szövetekből Sz. István idejében hazánkba is kerültek példányok, s az új árpádházi családi címer szerkesztéséhez is ötletet adhattak, még akkor is, ha ő is elismeri az Imre-féle címer spanyol kapcsolatait. Nem feledkezik meg Gerevich a palermói Capella Palatina-ban levő normann királyi trón mögött lévő mozaik-fal oroszlánjairól sem, amelyek szerinte „további címertani kombinációkra" adhatnak alkalmat. ! Később Radocsay Dénes foglalkozott a szóbanforgó esztergomi freskókkal,

4 aki valószínűnek tartja, hogy ez a töredék „laikus kézműves1 Donászi F.: Az Árpádok címerei. Budapest, 1937. 30. skk. 2 László Gy.: Adatok a koronázási jogar régészeti megvilágításához. Szt. István Emlékkönyv Budapest, 1938. 1. 5. jz. 3 Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938. 220. skk. 4 Radocsay D.: A középkori Magyarország falképei. Budapest, 1954. 20. 1934. sk. Radocsay felsorolja a korábbi szakirodalmat is, de hiányosan; sem Donászy, sem László dolgozatát nem idézi. 134