Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Négy későrómai sír Brigetioból

A sírt Probus (278—282) jó fenntartású antomnianusa datálja a III század végére. A sír tetejére ráfektetett kőoroszlánpár a III. század első felében készült/'

0 és jelen esetben másodlagosan került felhasználásra. A leletegyüttesnek jellemző darabja a tölcséresnyakú üvegpalack, melyről már korábban megállapíthattuk, hogy Pannoniában a III. század utolsó harmadában volt használatban/'

1 A síron kívül talált gallérpárnás és kiöntős peremű kancsó készítési ideje a III. század/

2 Ez utóbbi, a javításokat tekintve, hosszú ideig volt használatban. A vésett díszű üvegtár'

3 időben a III. század végére mutat. Nem ad közelebbi időmeghatározást a csonthaj tű, és a sodrott üvegkarperec. A tárgyalt sírok nem alkottak összefüggő temetőt, hanem egyedülálló temetkezések voltak. Nem egyidőben kerültök földbe, ezt mutatják a sírokban elhelyezett éremmellékletek és különféle leletek. Az időbeli különbség azonban az egyes sírok között nem nagy, két sír a III. század utolsó harmadában, kettő pedig a IV. század legelején került földbe. Ebből az időből hasonló jellegű temetkezés; már több került elő a tárgyalt sírok környékén. Többet ástak ki már a háború előtt is. Paulovics István közöl néhány ilyen jellegű sírt.

44 Ilyen késői másodlagos felhasználásban került elő — többek között — M. Ulpius Romanus dák tolmács fiáinak kősírládája/

5 A háború után végzett építkezéseknél még több sír került elő. és kerül elő ma is nem csak a tábortól délre, hanem nyugatra is. Ehhez az időszakhoz és csoporthoz kapcsolódik az a kis temető is, amelyben az augur sírja előkerült, és amelynek leletanyagát már részletesen tárgyaltuk/

6 A III. század végén és a IV. század elején Brigetioban nagymértékben kerültek felhasználásra a régebbi szarkofágok és síremlékek. A régi temetőrendszerek felbomlottak, újak alakultak ki. A tábortól délre eső részt több száz méter mélyságben temetkezésre használták fel, de az említett sírok, — amelyek általában gazdag temetkezések — nem alkottak összefüggő temetőt. Az elterjedtnek mondható másodlagos szarkofág temetkezések, és korábbi sírtáblákból összeállított sírokkal egyidőben új típusú leletanyag is megjelennek. A gazdag mellékletek között gyakori lesz az üveg, melyeknek eredete a Rajna vidékére vezethető vissza. Elszórtan, de feltűnik a mázas kerámia és a keleti tartományokból származó leletanyag is. 40 V. ö. ehhez Intercisa I. AH XXXIII. 1. 41 L. Barkóca, i. h. 42 Radnóti A., i. m. 140 és 128 1. 43 L. Barkórzi, i. h. 44 I. Paulovics, Laur. Aqu. II. 121 skk. 45 Barkóczi L., Arch. Ért. 1946—48. 172 skk. 46 L. Barkóczi, i. m. 91