Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők tatai találkozója

Diószegi Vilmos, Csilléry Klára, Dégfi Linda, Dömötör Tekla, Fél Edit, Hof er Tamás, Kovács Agnes, Kovács Péter. Kresz Mária, Morvay Judit, Szolnoki Lajos, Vincze István néprajzosok. Elsőnek Nagy Lajos, a Komárom megyei Tanács VB művelődési osztályának vezetője a vendéglátó megye nevében köszöntötte az értekezletet. A dolgozó nép életmódjának, életkörülményeinek, tárgyi és szellemi műveltségének tanulmányozása nem csupán néhány kutató személyes ügye többé — mondotta az osztályvezető —, hanem közügy, művelődéspolitikánk egyik jelentős területe. A gyűjtésre való felhívások nemcsak az egyetemi és főiskolai katedrákon hangzanak el, hanem a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak ülésein is tárgyalják a megvalósítás lehetőségeit. Szerte az országban sok az önkéntes gyűjtő, ezek várják és igénylik a szakemberek segítségét. Szíjártó Jenő vb-elnök Tata város nevében üdvözölte a vendégeket. Ezután Ortutay Gyula akadémikus, az Eötvös Loránd Tudománvegyetem rektora, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke tartotta meg megnyitó beszédét. Mindenekelőtt megköszönte a két rendező társaság nevében Komárom megye és Tata városa képviselőinek üdvözlő szavait és azt a jó készséget, amellyel a néprajzi és a nyelvjárási gyűjtőmunkát segíteni, támogatni akarják. Emlékeztetett arra. hogy mintegv másfél századdal ezelőtt éppen Komárom és Esztergom megye fordult a Magyar Tudományos Akadémiához a népdalok gyűjtése ügyében. E két megyei felhívásból indult útjára Vörösmartyék töprengése után az országos népköltészeti gyűjtés, amely 1846 és 1848 között Erdélyi János gondozásában került kiadásra. Az önkéntes gyűjtőkről szólva emlegetnünk kell Kriza János életmunkáját is. Kriza János gyüjtőtársakat. önkéntes gyűjtőket vett igénybe, éppenúgy, mint Ipolyi Arnold vagy Kálmán Lajos. Sorolhatnánk még a magyar néprajzi kutatás nagy korszakait, ahol szakismeret és társadalmi önkéntes együttdolgozás mindig és egyszerre jelentkezett. Szinte azt mondhatnánk, hogy társadalmi, politikai oél és a szakismeret együttese jellemezte a magyar néprajzkutatás nagy korszakait. A magyar népköltészeti kutatás kezdeteinél rögtön együtt vannak az önkéntes gyűjtők, ott van maga a társadalom és ott vannak a szakemberek. Egész Európában nagy jelentősége van az önkéntes gyűjtőmunkának a nyelvtudományban és néprajz területén is. Hivatkozhatunk a finn példára vagy svéd gyűjtésekre, nem is említve az orosz, német Önkéntes, gyűjtők nagy archívumait és nagy munkálatait, ahol igazán nagy kiterjedésű, hatalmas, most már számos munkatárssal dolgozó archívumok rendezik és őrzik az önkéntes gyűjtők munkáit. Azok tudományos forrásértékűek ma már. Az önkéntes gyűjtők hasznos munkájának meleg hangú méltatása után a gyűjtőmozgalom szervezési kérdéseiről beszélt. Azáltal, hogy a gyűjtőpályázatokat irányító két intézménynek, a Néprajzi Múzeumnak és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének felhívására a megyék külön-külön meghirdetik a pályázatot az országra pályázat keretében, és a dolgozatok jutalmazására egyenként 5—5000 Ft-ot ajánlottak fel, a pályamunkák jutalmazásához szükséges pénzügyi fedezet biztosítva van. Hozzáfoghatunk most már a gyűjtőhálózat tervszérű kifejlesztéséhez, a gyűjtések irányításához, gazdaságosabbá tételé514