Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A MagyarRégészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1963. évi vándorgyűlése Esztergomban

sünk hivatott eleven kezdeményezéssel életrekeltení, a régi formát új tartalommal megtölteni." A megnyitó szavak után dr. Oroszlán Zoltán egyetemi tanár, a Társulat elnöke tartotta meg „Emlékezés Hampel Józsefre, halálának ötvenéves fordulóján" című előadását. Az előadást a személyes emlékezés számos epizódja tarkította, hiszen az előadó Hampel József hallgatója volt az egyetem életének utcisó négy évében. Röviden ismertette Hampel életútját, utalt Rómerrel való barátságára, mely messze földön túlhaladta a mester és a tanítvány közti viszonyt, akinek helyét a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtári igazgatóságában és a Budapesti Tudományegyetemen Hampel vette át. Méltatta Hampelnek a múzeumban végzett munkáját, mely jelentősen hozzájárult ez intézményünk fejlődéséhez; ismertette Hampel muz-aológiai törekvéseit és munkásságát. Ezek után hosszabban foglalkozott tudományos munkásságával, mely a magyar régészet történetének nagyon fontos fejezete. Hampel volt a magyar régészettudománynak első összegezője hatalmas anyagközlő publikációkban. De munkássága rendkívül széles skálájú volt és az őskortól a közép, sőt újkori művészeti emlékek elemzéséig terjedt; példamutató és serkentő volt például a. honfoglaláskori magyar emlékek művészi tanulmányozására. Ezután egyetemi tanári működését ismertette, jellemezte mint professzort, mint előadót, mint vizsgáztatót. Különösen itt fűzött előadásaiba számos személyes élményt. Ezután ismertette Hampelnek és Társulatunknak kapcsolatát, ahol a Társulat titkári tisztét látta el, majd több mint három évtizeden át a Társulat közlönyének, az „Archaeológiai Értesítő"~nek szerkesztését végezte, haláláig nem csökkenő kötelességtudással, gondossággal és körültekintéssel, melylyel megalapozta e folyóiratunk nemzetközi tekintélyét. Arra törekedett, hogy az Értesítő mindig érdekes, mindig a legújabb eseményeket regisztráló, mindig komoly tanulmányokat közreadó legyen. Hampel helyét a Magyar régészet történetében a Rómer Flóris fellépésével kezdődő első virágzási korszak végén jelölhetjük ki, mint olyan tudósét, aki a tudományunk külföldi fejlődésének állandóan szemmel tartása mellett a haladó magyar régészet értékeinek összegezésére és publikálására törekedett és így a magyar régészek későbbi tudományos kutatásai számára is biztos bázist teremtett. Délután a váron műemlékeit, főleg a Balassa Bálint Múzeum és a Keresztény Múzeum kiállításait és raktárainak gazdag anyagát tanulmányozták a vándorgyűlés résztvevői. Utána a Petőfi Művelődési Házban dr. Nagy Zoltán múzeumigazgató „Reneszánsz problémák Esztergomban" címmel tartott előadást, melynek során a témával kapcsolatos kutatásainak eredményeit és feltevéseit ismertette. Többek között foglalkozott a magyar humanizmus és reneszánsz Mátyás és Beatrix házassága előtti kialakulásával, s így a nagyváradi-esztergomi humanista körnek (Vitéz János, Janus Pannonius, Regiomontanus, stb.) játszott szerepével. Rámutatott Pálóczy György érsek kezdeményező, Zsigmondkori humanista szerepére, a Zsigmond-Pálóczy féle két esztergomi szarvserleg niello-ábrázolásainak humanista ikonográfiája (triónfi) és reneszánsz formai jellegére. Felvázolta Vitéz János köre és általában a korai humanizmus és reneszánsz a csillagászat (astrológia és astronómia)-nak irodalmi és művészeti fejlődésében való hatását és fontosságát. Rámutatott a Vitéz Stúdióban meglévő és a Capella Sibyllarumban elpusztult falfestmények ikonográfiái és formai újszerűségére, mi510